Rovatok


Fishtechnics az IWIW-en, hogy megismerjük egymást!

Hirdetés

Keressük a hónap horgászát!

Küldd el a neved,a fogot hal adatait, fotóját, fogás körülményeit IDE! fishtechnics@gmail.com

Hol horgásszak? Tótérkép és infobázis

Friss topikok

  • Kuku: A kecsegének felfelé kunkorodó pinokkió orra van. :) Ez a legszembetűnőbb. Illetve a színe általá... (2013.06.27. 10:24) Rábai fogások
  • FishTechnics: Reméljük, hogy a hölgy nem azonos a pornósztár Anita Dark "művésznővel"... A fotók alapján, én ne... (2012.01.04. 14:55) Szőke ciklon és a henteskés
  • Anno Blogger: Sziasztok! Szeretnék ajánlani egy érdekes szolgáltatást, gondolom itt a helye, biztos nálatok is ... (2010.06.12. 17:19) Vásárlás külföldről - eBay
  • FishTechnics: A rendeléshez elsősorban angol nyelvtudás kell. Meg kell nézni, hogyan szállítanak, mert a hazai p... (2009.02.27. 14:34) Horror drágulás a horgászpiacon
  • NYT: Üdv! Most találtam a blogodra, gratulálok, nagyon színvonalas! Csak így tovább! Tamás (2008.12.28. 12:03) Parti fotózkodás II. rész

Képgaléria

Versenynaptár - Országos, Részletes

FishTechnics

Csalik, beszámolók itthonról, külföldről. Érdekességek a pontyozás világából, úgy, ahogy máshol nem nincs!

Nyári pontykalandok

2007.09.06. 15:46 | FishTechnics | Szólj hozzá!

            Engedelmetekkel megosztanám veletek egyik nagy tavaszi élményem. Egy barátomtól hallottam egy kicsi, legfeljebb harmad hektáros tóról, festői környezetben a dél-dunántúlon. Hosszan készültem rá, mert közvetlen környezetemben odahaza nagyon meg kellett dolgozni minden halért, a ponty pedig ritka vendég volt. Már vágytam egy izgalmas pecára egy csendes, ismeretlen helyen.

            Az út leszervezésében cimborám segített, de még alapos útbaigazítás ellenére is sikerült eltévedni. A tó festői környezetben, meredek domboktól körülölelve csillogott, egy keskeny szerpentinen kellett leereszkedni hozzá. A tógazda már várt, a nap pedig lassan alászállt a horizonton. Hely volt ugyan bőven, de annyira meredekek voltak a dombok, hogy mindössze egy földút szélességű sáv szolgált partként, ahol még a sátor sem fért volna el. Így maradtak azok a helyek, ahol volt hely a tábornak. Cimborám helyére ültem. A tó felezővonalán túl egy hatalmas fa állt ki a vízből. Úgy gondoltam, a jobb- bal oldalát dobálom, és a egy méterrel a fa elé a harmadikkal. Nyolcméteres mélységgel, palás-köves fenékkel, millió kagylóval, a felszínen épp hogy látható ágak meredeztek ki a százados törzsből. 

(Ragaszkodó, gonosz kagyló az etetésről.) Mire a sátrat felvertem, épp csak annyi fény maradt, hogy botonként 30-30 szem bojlit, és fél kiló chunks-ot be tudtam szórni. A kenderes-pelletes-frolicos keverék már holdfényben csobbant. A bedobás izgalmas volt, nem voltam benne teljesen biztos, hogy jó helyre sikerült, de nagyot nem tévedhettem. Kinyitottam egy sört, s átadtam magam a megérdemelt pihenésnek. Sütött a hold, szikráztak a csillagok, valahol egy fülemüle énekelt. Úgy éreztem, már most megérte a majd’ hatszáz kilométer autózás.

            Az éjszaka eseménytelen volt. A szomszédban pár srác matchezett gilisztával, tucatnyi pontyot fogtak –fejenként! Nem értettem, nekem miért nem jött semmi. Újracsaliztam, majd a reggeli fitnessre –kávé-cigi-kávé-cigi- mentem a halőrházhoz.

            Délelőtt lassan jöttek a kapások, viszont bíztatóan emelkedett az egyedsúly halról-halra. Délre és öt kilónál beállt a csend. Ekkor tűnt fel, hogy sikerült a legmelegebb helyre ülnöm, mert a környéken egyetlen fa sem volt, s felkeltétől nyugtáig aszalódtam a napon. Illetve majdnem csend lett, mert a bal oldali és a középső swinger egyszerre kezdett őrült tempóban liftezni, a jelzők meg versenyt pittyegtek. Kiderült a tőlem vagy tíz-tizenöt méterre matchező sporttárs jó halat akasztott, s bizony az összeszedte a zsinórjaim is. Szerencsére sikerült gubancmentesen kiszabadítani a madzagokat még a hal fárasztása alatt, de bosszús voltam, hogy nem szólt, vegyem ki a botokat, mert baj lehet. Mintegy karmikus következményként a sporttárs másik matchét is elragadta valami. Örömmel mentem segíteni, a gyönyörű aranyszínű kettes nyurgát fárasztani, szákolni, majd elengedni. Húsz perc múlva a nagy is meg lett. A nyolc kiló pár dekás tükrös megdolgoztatta a karcsú pálcát és a tízes előkét.

            Az akció némileg lefoglalt, de a harmadik órásja tartó süket csönd, és az áprilisi kínó forróság miatt kínomban kinyitottam a sokadik sört, majd belelapoztam a Sporthoriba. Ekkor újabb kapás. A jobbszélsőn. Bot vissza, székbe vissza, újság vissza. Pár nyugodt perc után egy pittyenéssel elindult felfelé a jobbos swinger. Bevágáskor azt hittem, belerántottam a fába a horgot. Kiderült a „fa” igen kitartó úszó, s nagyon jól érzi magát a mélyben. Húsz perce ment a húzdmeg-ereszdmeg, mire megjelent egy hatalmas halfej. Leírhatatlan érzés volt. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy szákoltam meg, vagy meddig fárasztottam. Első emlékképem, hogy remegő kézzel próbálok tárcsázni a havernak, miközben a bezsákolt szépség próbál elbújni a partról belógó fű közt. Nem vagyok híve a zsákolásnak, de ezt a halat tanúk és fotók nélkül nem lehetett elengedni.

            Jó fertályóra múlva egy digitális mérleggel és családjával befutottak ismerőseim, barátaim. Óvatos kiemelés, öntözés, mérés, majd fotózás még mindig remegő kezekkel. Sajnos ez a képen is meglátszik. A tizenöt kiló tíz dekás tőpontyot már megfogták előtte, de ez mit sem von le értékéből s az élményből, amivel magajándékozott.

Lassan mindenki elszállingózott, újabb sör a nagy örömre. Ránéztem a nagy izgalomban megtaposott újságra. Befejezzem a cikket? Mintha a választ keresném, úgy futottam át a sorokat, figyelve hol is hagytam abba. Ekkor Csatt! A swinger bánatosan lógicsázott, a jelző visított, a bot bólogatott.

            Olyan tánc vette kezdetét, amilyenről addig csak álmodtam. Hol a kagylópadoktól, hol a fától, hol a kisebb-nagyobb kövek borotvaszerű peremétől féltettem azt a szörnyet, ami valahol a mélyben harcol. Nem akartam elhinni, hogy még egy nagy jön, ráadásul ilyen hamar. Illetve nem is hamar, de a nagy örömködésben elment az idő, de sehogy sem akarta magát megmutatni a torpedó. Sajnos, a szinte kiürült a part, s a rendkívül élénken tiltakozó tíz kiló negyven dekás nyurgáról jobb képet nem sikerült készíteni. Hiába, tanulni kell ezt is…
Az este sörözéssel telt, s lassan beköszöntött az éjszaka. Van egy mondás: vannak napok, amelyek megérnek egy fél évszázadot.

Címkék: ponty halak

A bejegyzés trackback címe:

http://fishtechnics.blog.hu/api/trackback/id/tr91158891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.