Őszintén szólva, sosem hittem volna, hogy ők valaha is egybehangzóan kijelentik, hogy a gyári bojlik categoicus imperativus elítélése ostobaság. Mint ahogy az is, mikor kapástalanság esetén a leggyengébb láncszemnek azonnal a csalit/bojlit gondolja a horgász, pedig mennyi-mennyi faktor van még, melyek közül egynek elég csütörtököt mondani, s máris bebuktuk a pecát.
Ahogy a bojlit is házira és gyárira, úgy e kettőt további két kategóriára lehet szétválasztani. Otthoni, vagy saját készítésnél van aki barkácsol, és aki szent meggyőződésétől vezetve –minél drágább, annál jobb- csak a legfelső polcról hajlandó válogatni, s szépen töltögeti a piaci résztvevők zsebeit. Előbbi ötven-száz forintokon spórolgat, s nem minden esetben ismeri az anyagok tulajdonságait, és szívja a fogát, ha még három-négy perc múlva sem jött fel semmi a főzővíz felszínére. Utóbbi pedig nem hozzávalót, hanem márkanevet vásárol, s egy tóparti szakértésen úgy röpködnek a márkanevek és a tízezrek, mint gyülekező fecskék.
A gyáriból van egy pejoratíve is érthető olcsó, és egy drágább. Igazán nem vagyok anglomán, de el kell fogadjuk, bizony nagyobb sikerrel alkalmazhatjuk mondjuk a kis hazánkban legelterjedtebb majmos-napos vagy a robbanós-csillagos golyókat, mint… Ha most leírom azt, amit gondolok, és az asztalnál elhangzott, akkor megint pellengérrel állok, s megint berágnak. Ecce homo… Előbbi három-hatszorosába is kerülhet, mint az utóbbi, s valahogy mégsem mérhető le azon, melyik csapat tesztere látható többet húszplusszossal, vagy harmincassal a horgászmagazinnak mondott reklámújság „általános iskola-harmadik osztály” szinten megfogalmazott havi igehirdetésében.
Valaki közbevetette az asztalnál, hogy igen ám, de mi csóró nép vagyunk. Míg egy nyugati fiatal heti száz-százhúsz eurót is ráfordíthat, addig nálunk ez negyedéves, jobb esetben kéthavi keret. Igazat is adtak neki azzal a megállapítással, hogy hiányzik a középkategóriás vásárló.
Aki tudja, hogy mit miért és mire akar, s meg is találja az ABSF és a Century közt. Nem is beszélve arról, hogy lassan több webshop lesz, mint aki neten ilyesmire rendszeresen és tételesen pénzt költő vásárló. Végül a konklúziót az alábbiakban állapította meg a nemes társaság: Amíg egy-egy magára valamit is adó vállalat piacra dob egy csalit, addig hosszú-hosszú évek telnek el. Vizek tucatjain próbálják hónapokig. Hogy ez mennyire van így? Meg kell nézni Kevin Maddock, Martin Lock, vagy Leon Hoogendijk nevével fémjelzett termékcsaládot, s néhány külföldi fórumot, vagy beszámolót. Vagy közelítsük meg a dolgot„hazai divat” felől egy kérdés formájában: Mennyiben vethető össze a Giganttal, vagy Kinggel az M1 vagy M2 az SBS-től? Vagy ezek mixével egy kétes forrásból származó barkácsmix?
Valaki közbevetette az asztalnál, hogy igen ám, de mi csóró nép vagyunk. Míg egy nyugati fiatal heti száz-százhúsz eurót is ráfordíthat, addig nálunk ez negyedéves, jobb esetben kéthavi keret. Igazat is adtak neki azzal a megállapítással, hogy hiányzik a középkategóriás vásárló.
Aki tudja, hogy mit miért és mire akar, s meg is találja az ABSF és a Century közt. Nem is beszélve arról, hogy lassan több webshop lesz, mint aki neten ilyesmire rendszeresen és tételesen pénzt költő vásárló. Végül a konklúziót az alábbiakban állapította meg a nemes társaság: Amíg egy-egy magára valamit is adó vállalat piacra dob egy csalit, addig hosszú-hosszú évek telnek el. Vizek tucatjain próbálják hónapokig. Hogy ez mennyire van így? Meg kell nézni Kevin Maddock, Martin Lock, vagy Leon Hoogendijk nevével fémjelzett termékcsaládot, s néhány külföldi fórumot, vagy beszámolót. Vagy közelítsük meg a dolgot„hazai divat” felől egy kérdés formájában: Mennyiben vethető össze a Giganttal, vagy Kinggel az M1 vagy M2 az SBS-től? Vagy ezek mixével egy kétes forrásból származó barkácsmix?
