Ezzel a kis faluval az MME Gyöngybagoly-védelmi programja által találkoztam először. Pécsről indulva Görcsöny felé vettük az irányt. A faluban Szőke felé kell balra elkanyarodni, néhány kilométer után Regenyére érünk. Szinte egyutcás kis község, nem fogunk benne eltévedni az úton maradva továbbautózva, vagy kerekezve néhány domb után egy tábla jelzi a balra lévő tavat. Továbbhaladva érnénk Szőkébe. Sorstársak busszal is nekivághatnak, néhány megáll az elágazónál. Élmény!
A tavat az Ércbányászati Dolgozók HE kezeli. Ennek vannak jó, és kevésbé jó oldalai is. A jó az, hogy a parton van lehetőség megszállni az egyesületi faházakban, meglepően szolid áron. A házakban csak hűtő, TV van, WC, zuhanyzó, konyha nincs, csak központilag, de tiszták, rendezettek. Így távol mindentől, viszont van lehetőség többnapos horgászatok kényelmes lebonyolítására. Azt hiszem az egyesület erős oldala ennyiben sajnos ki is merült.
Két tó tartozik egyesületi kezelés alá a valamikori szőkei halastórendszerből, ahol termelőszövetkezeti keretek közt próbáltak halat termelni. Megérkezéskor egy zárható parkoló fogadja a belépőt. Innen csak gyalogszerrel lehet továbbállni, kivéve mozgássérülteknek. Innen lehet elsétálni a távolabb eső kettes tóhoz, aminek nagy része iszap, és nád, de szabadon maradt részében gyönyörű csukák, 6-
Horgászni jégvesztétől fagyásig lehet, telepítés havonta egyszer, változó mennyiségben, és méretben, afrikai harcsából, és pontyból. A régi legendás süllőállománya a múlté, ahogy hatalmas harcsái is. Ritkaságszámba megy, ha valaki még akaszt egyet-egyet. Fehérhal állománya elaprózódott, leginkább a póznával, akarom mondani rakóssal próbálkozók tornázhatnak össze komolyabb mennyiséget. Amur néha-néha akad, de komoly méretben, mert évek óta nem tudok amurtelepítésről. Nagy élmény stégről nézni, hogy csipkedi a nádat falánk kínai kedvencünk. Pontyállományára mondanak ezt is-azt is, de az a pár öreg példány, ami megúszta a környékbeli cigányok, és az egyesület rablógazdálkodását, biztosan okozna meleg helyzeteket. Néha félelmetes burványok, rablások melengetik meg itt az ember szívét. Hallani olyan halakról, hogy szépen felvette a csalit, és elindult vele, a spori meg kapaszkodott a sárgavégűbe, amíg a kanóc tartott. Aztán durr…
Itt szinte mindig találkoztam meglepetéssel, de ez sosem dél-egy óra, és öt-félhat közt történt. Olyankor soha semmi sem történt, megáll az élet. Itt jegyzem meg, hogy az etetett helyünket ilyenkor se hagyjuk el, maximum egy sör erejéig, mert ráülnek, s akkor fújhatjuk a jól előkészített pályát.
Az egyes tó U alakú. Jobb oldali, nyugati szárán van egy híd, ahol a keleti szár végéig lehet sétálni. Körbejárás a keleti oldali nádas-lápos miatt nem lehetséges. Itt leginkább a matchezés, úszózás eredményes, mert van vagy fél méter iszap, ha nem több. Máshol leginkább fenéken próbálkoznak feederrel, vagy nehézbombázó dióverőkkel. A bojli itt sajnos a lehető legrosszabb módon terjedt el, húshorgászok pecálnak vele a pécsi piacra, meg konyhára. Legelterjedtebb csali a kukorica, pufi, a főzött-forrázott kukoricadara, és az alap Top-Mix etetők.
A helyiek aranyosak, kedvesek, érdemes a halőrökre hallgatni. A büfében minden fontos megkapható akár élelmiszerről, akár csaliról van szó.
Sajnos itt is olyan emberek vannak, mint bárhol másutt az országban, semmi olyan rendkívüli nem történik itt, mint máshol víz- környezetkárosítás, egyesületi sumákolás terén. 2004 óta járok erre a vízre, nekem egyik kedvencem volt. Az egykor gyönyörű –mára leirtott- erdők, völgyek ideális felüdülési, kikapcsolódási lehetőséget nyújtottak.
Én inkább egy úszóval elszedegettem a keszegeket álló nap egy árnyas öreg vadkörtefa alatt a stégen, madárdalt hallgatva, csöndben, nyugalomban, mint egy zajos sikervízen köröztessem a százszor visszafogott lopott halat.
Személyes elfogultság miatt Különösen ajánlott minősítést kap.
