FishTechnics

A Pontyvilágból már jól ismert szerző, a hazai bojlikészítés nagymestere egy tíz epizódból álló sorozattal örvendezteti meg kedves Olvasóimat. Kedvcsinálónak egyik örök kérdést, a ponty- és bojlis horgász közti különbségeket taglalja. Olvassátok szeretettel a Békés Karácsony jegyében.

Nemrég elbeszélgettem egy német nagykeres ismerősömmel. Ő sok éve van a szakmában, jónéhány lerakata van Németországban. Nemigazán ismerek mégegy ilyen embert, akinek ekkora rálátása lenne a horgásziparra. Volt egy kis időnk, így elbeszélgettünk a pontyhorgászat fejlődéséről, alakulásáról és jövőjéről.

Kolbászos?!... Gyula barátom ódákat zengett a frankfurti kolbász aromáról. Nyilván úgy álltam hozzá, ahogy a legtöbb aromához. Aztán Gyula egyre izgalmasabb bojlikat hozott, amelyekkel egyre jobban fogott is. Darabszám, és átlagsúly tekintetében is javultak az eredményei. Persze, nem biztos, hogy ezt egy aroma tette, de azért elgondolkodtam:

                Mi lenne, ha nemcsak az aromát tennénk bele egy mixbe, hanem maga a mix is olyan lenne, mint egy kolbász? Tudom, ezzel nem mondtam újat, hisz Ladányi Tamás 2005-ben is gyártott a Big Carpnál hasonlót. Én azonban más úton indultam el.

                Először is csudába a régi berögződésekkel! Egy kolbász(os bojli)ba kell ugye valamilyen hús-alap. Legyen ez némi szárnyas- és halliszt. Emellé legyen egy kis GLM a csalogatóhatás és a beltartalom fokozásáért. Egy kis előemésztett, enzimkezelt halliszt, amelynek igen magas a vízoldhatósága. Ez többek közt ellensúlyozza a búzadarát, mint kötőanyagot, sőt, még javítja is a golyó átszivárgását. Természetesen egy kis magőrlemény, egy kis szója, ez ugye szinte alapvető.  A kolbász paprikás, így a legjobb attraktor mi lehetne más, mint a Robin Red? Ezt egy kis tört chillivel megtoldottam. A további fűszerezésről a feketebors esszenciális olaj, a tőkehalmáj olaj gondoskodik. Extraként némi füstölt hering aroma került a frankfurti mellé, és sok májlikőr. A kötőanyagok jól működtek, az állag kifogástalan lett.

Főzés közben olyan illatok terjengtek, mint egy disznóölésen kolbásztöltéskor. A golyók 16 és 20mm-es méretben várják a bevetést!

Mivel csak nem akar tavasz lenni, a vízparti túlélő-táborokból pedig nekem egyelőre elég volt, így nekiláttam pótolni a csali készletet. 2013-ra három bojlival készülök. Rendhagyó módon, ebből kettő édes és egy fűszeres jellegű. Az elmúlt években Pölöskén is, sőt, szinte mindenhol halas jellegű bojlival horgásztam. Kimondottan magas minőségű, nagy beltartalmú csalikkal, amelyekben 5-5%-ot tett ki a májliszt, vagy a GLM, de nem hiányzott a tőkehalmáj, vagy a polip sem. Tudom, kicsit erősnek látszanak a számok. Nem is volt olcsó golyó, de a fogási eredményeimre sem panaszkodhatok. Sőt, hittem benne, hogy jó. S azt hiszem, ez az, a bojlinkba vetett hit az, ami mindannyiunknak a legmeghatározóbb. Mindez természetesen esszenciális olajokkal ízesítve. Idén azonban, kiindulva az barátaim fogásainak eredményéből leporoltam két régebbi receptet.

Az egyik a jól bevált narancs. Aki rendszeresen olvasott, tudja, hogy idegenkedtem az aromával ízesített, illatosított bojliktól. Tavaly igen sikeresnek bizonyult egy citrom esszenciális olajjal készített bojli. Nem volt jelentős GLM-tartalma, és az állati eredetű lisztek arányát is igyekeztem 50% alatt tartani. (Ebbe a kazein, laktalbumin, vitamelo, s minden, állati eredetű liszt bele lett számolva, igaz, tejfehérjékkel azóta sem gyúrtam.) Fogósságát a citrom, és a golyó nagy átszivárgási képessége adta szerintem. A tőzegvizek markáns iszapszagát jóval később veszi át, illetve egy egészen érdekes illatot képez vele, hosszú időn át.

A jó csalogatóanyag-kioldódást vitamelo, tört kendermag, és Nectarblend –ill. ezek közé tartozó anyagok: Max Birdy, PTX, stb- adagolásával értem el. Továbbá szakítva az ortodox receptekkel, tojás albuminnal, és vérplazmával kötöttem meg a bojlit. Igazán remek állaga lett. Lassan süllyedt a fenékre, s ezt a tulajdonságát nagy szerettem benne, mert nehéz volt úgy összeállítani a receptet, hogy megvalósuljon ez.
Idén annyi változást eszközöltem, hogy egy kicsit megnöveltem a sörélesztő arányát, és a C.C.Moore élesztő folyadékjából is adagoltam bele. Mellé pedig 2 ml narancs esszenciális olajat oldottam fel tőkehalmáj olajban. Ez  hideg vízben sem dermed meg. Rendhagyó módon pedig 5ml C.C.Moore mandarin aromát tettem bele. Azért esett erre a márkára a választásom, mert ez volt a piacon épp a legmegbízhatóbbak közül a legolcsóbb. 16 mm-es méretben száradnak, várják a bevetést!
A másik pedig a jó öreg mogyoró! Először én is szkeptikus voltam a tigrismogyoró, és a mogyoró csalogató hatását illetően. Aztán a parti eredmények megdöbbentettek. Barátaim nagyon szép sikereket könyvelhettek el az elmúlt pár évben - a mogyorónak köszönhetően. Sok-sok recept, kísérlet, kudarc után két mogyorós receptem maradt meg, amit a végül egy receptben ötvöztem. A kezdeti gyúrások után némi derültséggel láttam, hogy véletlenül, de hallisztmentes bojli lett. Pedig tényleg nem volt szándékomban, hogy az legyen, de így alakult.
A mogyorós bojliban tulajdonképp nem is a mogyoró, hanem a mag őrlemények, és a Nectarblend-szerű madáreledelek dominálnak. Kezdetben nehéz volt az anyagbeszerzés, amíg rá nem jöttem, hogy a megoldás tényleg a lábaim előtt –a bioboltokban, és a spájzban- hever. Mindössze 10% őrölt tigirismogyorót, és 10% pirított, durvára darált földimogyorót tartalmaz. Egyik kedvenc anyagom lett a C.C. Moore Vanilla Extract nevezetű keveréke. Nem tudom mi van benne, de briliáns. A kötőanyagot vérplazma és búzacsíra adja. Szinte a gyári bojlik rugalmas, puha, de jól tartó állagát sikerült elérni. A folyékony összetevők közül kukoricacsíra olajat, édesítőnek a jó öreg NHDC-t, tigris extraktumot, és a DT legendás Toasted Nut aromáját használtam. A korábbi recepttel ellentétben itt sem a kazein-laktalbumin-vitamelo aranyháromszögéből indultam ki. Nem is bántam meg!

Jön a tavasz, javában tart a bojligörgetés és a halcsaligyártás. Van, hogy a régi, jól bevált receptet vesszük elő, van, hogy újon dolgozunk, tökéletesítünk, mástól átveszünk. S van, hogy anyagi okok miatt, vagy a puszta önmegvalósítás kiéléséért helyettesítünk, barkácsolunk.

                 Minden alapanyagnak megvan a maga tulajdonsága. Jobb esetben tudjuk, melyik nehezít, könnyít, melyik ad jó kötést, melyikkel fogunk csapágygolyót gyártani. Azért írtam, hogy jobb esetben, mert úgy találom, hogy máig a legtöbben a csalin akarnak spórolni. Nyilván nem az a probléma, hogy takarékoskodásra törekszik mindenki, mert így van rendjén. Csak nem mindegy, hogy a horgászat mely eszközén kezdjük. Egy hatvanezres high-tech polár hacukában hajolni egy pár száz forintos bojlit tartalmazó vödör fölé? Nekem ez kicsit röhejes, kicsit szánalmas. De a lényeg, nem szeretnék én semmiről meggyőzni senkit, csak megosztani a gondolatokat a bojli összetevők helyettesítése kapcsán.

Jön a tavasz, javában tart a bojligörgetés és a halcsaligyártás. Legdrágább anyagok mindig a speciális adalékok: Robin Red, GLM, stb... Magyarországon ezek a drágaságok nem mindig azok, amiként forgalomba kerülnek, vagy legalábbis gyakran higítottak. Kevés magyar forgalmazó van, aki ténylegesen odafigyel, és becsületes. Nézzük meg a Robin Red példáján keresztül, mi mennyi.