A minap az interneten böngészve néhány egészen meglepő adalékkal találkoztam. Az egyik vezető angol cég lapján böngészgetve, meglepve láttam, hogy az oldal angol, német, és román nyelven érhető el. Egy másik mérvadó szintén szigetországi lapon a linkgyűjteményében pedig tartalmas román, horvát, szerb oldalakra mutató linkekre találtam. Önmagában ez nyilván nem újság. De gondoljuk végig, a nem oly rég még háborút viselő, rommá lőtt országokban, vagy az idehaza -nem minden alap nélkül- tragikomikus viccek tárgyává tett Romániában bizony a pontyhorgászat igen csak kitüntetett helyre került, olyan civil szerveződés alakult köré, amiről itthon nemcsak szövetségi, de egyesületi szinten is csak álmodunk. Illetve nem is álmodunk, mert nem is tudjuk mi az, olyan civil közösség tagja lenni, ahol érvényre tudjuk juttatni érdekeinket, amely nem az én vagy a te érdeked, hanem a miénk. Azt hiszem legjobb példa erre a tavalyelőtti események.
Nem hinném, hogy a horgászújságok olvasói közül lenne, aki ne emlékezne, hogy a 2005-ös FEHOVA vásáron aláírást gyűjtöttek a hárombotos horgászat visszaállításáért, amire az éves MOHOSZ közgyűlés az alábbi módon reagált: "Az országos szövetség elnökség június 7-i, Dinnyésen tartott ülésén (...) határozatban foglalkozott a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak a hárombotos horgászattal kapcsolatban felvetett kérdésével, mármint azzal, hogy az országos szövetség támogatná-e a hárombotos horgászat újbóli bevezetését. Az elnökség határozata a következő: " Az egyidőben használható horgászbotok számát a hatályos halászati törvény jól szabályozza. A három évtizede meglévő jogszabály - mely az EU-s országok gyakorlatát követi- megfelelően szolgálja a horgászat egyre erősödő kedvtelési és sportjellegét, és mind a sportszerűség és mind a horgászetika elvárásainak megfelel." " (Idézet a 2005. aug. Magyar Horgász 55. oldaláról) Ennél is sarkosabb idézetek kerültek a szövetség elnök jelzett számban közölt vezércikkébe. Ezeket most terjedelmi okok miatt nem idézném, de az európai gyakorlattal szembeni visszalépésként, a sportszerűség erodálódásaként, megnövekedett víz- és környezetszennyezés potenciális okaként fogták fel. Sokan üzleti érdeket vélnek felfedezni mögötte, megint mások az etikát, és a sportszellemet féltik.Nem állt szándékomban a témát újra felmelegítve nekitámadni a sok más szempontból eredményes országos szövetségnek, de hiszem, hogy a két évvel ezelőtt megfogalmazott szándék mögött nem üzleti, vagy más haszonszerzési érdekek húzódtak. Meggyőződésem, hogy szükségessé vált egy pontyhorgász szövetség létrehozása, amely nem csak a vitatott harmadik botot, -amely tulajdonképpen csak a jéghegy csúcsa- hanem a szabályzat okos reformálásán túl rendezni lehetne még a méretkorlátozásokat, a zsákmány fölötti rendelkezést, a honi és külföldi versenyzést, versenyeztetést, vízkezelést, környezetvédelmi lépéseket, megkockázatom az ellenőrzést. Ez nemcsak a ma emberének az érdeke lenne, hanem az utánunk jövő generációké is, mert mit ér az utánpótlás-nevelés, ha nem lesz mire, nem lesz hol horgászni?
Szemelvény a carpmania.hu oldal heti Pharysheus Rovatából.
