A felhőtlen gyermekkor.Jó volt,hamar elmúlt sajnos.Bár akkor mindíg azt kívántuk,hogy bárcsak felnőttek lehetnénk.Eljött ez az idő is,de így utólag szívesen visszapörgetném az idő kerekét.Nem vagyok varázsló,így ezzel a kedves kis történettel azért megpróbálom.Tíz éves lehettem,amikor a nagyon várt iskolaszüneteket a megszokott gyereksereggel hol máshol,mint a vízparton tölthessük.Nem messze Zalaegerszegtől(kb 2km-re)voltak a kavicsbányászat által létrehozott,már majdnem teljesen elvadult Pózvai kavicsbányagödrök...
Egyesek szerint volt vagy 30 kisebb nagyobb tavacska,melyek a helyi horgászegyesület kezelésében voltak.Az egyesület ezek közül csak 6 tavat telepített rendszeresen.1-től 6-ig számozták a kis tavacskákat.Számunkra ez egy igazi vadvilág volt,sok sok élménnyel fűszerezve.Négyen indultunk neki aznap délelőtt is,mint máskor amikor csak az időnk,illetve a szülők engedték.Választásunk az 5-ös számú tóra esett,mert ez volt az egyik legjobban meghorgászható.Aznap sokan voltak felnőtt horgászok is a parton.Azért még jutott hely nekünk is,igaz távol attól a helytől,ahol nagyobb lett volna az esélyünk.Egy két óra alatt bele is untunk a semmittevésbe.Kitaláltuk,hogy megnézzük a 6-os tavacskát melyen nem volt senki.Át is költöztünk,egy pillanat alatt bent voltak a kézségek.Tikkasztó hőség,semmi kapás csak az egymással való viccelődés tartotta bennünk a lelket.Ültünk egymás mellett,amikor arra lettem figyelmes,hogy számomra egy óriás(kb3kg-os)ponty úszik a vízben.Gondoltam megpróbálom megfogni.Friss kukoricaszem került a horogra,majd óvatosan túldobtam a halon az úszót.Szinte az orra elé húztam,de csalódottan vettem tudomásul érdektelenségét.Közben barátaim látták,hogy mesterkedek valamiben.Odajöttek,őbennük is feltámadt a vadászösztön.Már három úszó vette körül a mi "óriásunkat".Egyikünk csalija sem felet meg Őkegyelmének.Halkan diskuráltunk egymással,hogy mi a fene van ezzel a hallal.A parttól alig két méterre tartózkodott.Mondom egy kicsit megpiszkálom a horgászbottal,ha megfogni nem tudjuk,legalább megnézzük,hogy hogyan úszik el.De nagy meglepetésünkre ez nem így történt.Mielőtt megijeszthettük volna,a hal az oldalára fordult,majd feljött a víz tetejére.Azt hiszem azt a döbbenetet nem kell leírnom,hogy mi játszódott le bennünk.Most mit csináljunk?Az ötlet gyorsan érkezett,majd ugyanolyan gyors cselekvés követte.A halat kivettük a vízből és a haltartó hálóba helyeztük.Ezután elindultunk hazafelé a döglött halunkal.Az 5-ös tó mellett mindenképpen el kellett hogy haladjunk.Naná,hogy minden ott horgászónak látnia kell a mi zsákmányunkat.Többen csodálkozva kérdezték is,hogy nemrég mentünk át a 6-osra és már fogtunk egy szép pontyot?Hangos igen volt a válasz.Mire jött?Kukoricára!Kiabáltuk egyszerre,ravasz mosollyal az arcunkon.Mégis melyik részen horgásztatok?A nagy fa alatt mondtuk büszkén.Ekkor jött amire nem számítottunk,hogy több horgász gyors pakolásba kezdett,szinte versenyt futottak a horgászhelyért.Aznap népszerű lett a 6-os tó.Nem tudom,hogy miért de hirtelen kevesen lettek az 5-ösön.Igen vidámak voltunk a mi nagy viccünk miatt.Egyik barátom vitte haza a halat.Másnap érdeklődtünk,hogy mi lett vele.Természetesen mivel nem tudni,hogy mikor mitől pusztult el,elfogyasztani nem lehetett,így a szemétben végezte.Ez a kis történet már 25 éve történt,de mindegyikünk szívesen emlékszik rá.Azt hiszem ennyi kis hazugság belefér a gyerekcsíny fogalmába.Elvileg bűnt nem követtünk el,a fogási naplóba is be lett írva a hal.Mi akkor büszkék voltunk és ha mégiscsak varázsló lennék,akkor visszapergetném az idő kerekét.Újból találkoznék délelőtt a barátaimmal,újból lemennénk a 6-os tóra és újból megfognánk az "óriáspontyot".
szerző: Böhm Gyula www.bojlibarat.eoldal.hu
