Türelmetlenül vártam,hogy megkezdődjön a pecázásra szánt pár napos szabadságom.Végre a tóparton találtam magam.Bojlizásra készültem,de a pakolás a csónakba az valahogy sohasem tetszett ebben az egészben.Azért amikor befelé megy az Ember akkor még elviseli valahogy,de kifelé kicsit nyűgösebb a helyzet.Na mindegy.A cuccok a csónakban,magamat sem felejtettem ki,indulás a horgászhelyre.Útközben a vízen a látvány ismét lenyűgöz.Nem tudok betelni vele,mindíg más arcát látom a tónak.Most így nyár elején elviselhetőbb minden,hiszen a hideg idő már elmúlni látszik,a szúnyog hölgyek még nem repkednek az arcomat támadva.A sok-sok vízimadár között már a fecskék is vadásznak apró rovarokra a víz felett.A tőkésrécék többedmagukkal járják a tavat,a nádas friss zöld hajtásai lassan eltakarják a télen megkopott,töredezett barna "ruhát".Minden a tavaszt a közelgő nyarat hírdeti.Jó érzéssel tölt el,hiszen újra itthon lehetek.Megérkezem stégemhez,majd kikötöm a csónakot.
Megszólal a képzeletbeli startpisztoly és kezdem a kipakolást amit szintén nagyon "szeretek".A sátram felállítása az első,mert sosem lehet tudni ért már meglepetés a gyönyörű napsütés ellenére.Lassan ,komótosan elkészülök mindennel,az állvány is a helyére kerül.Felszerelem a botokat,majd egyenként beviszem az előre eltervezett helyre.Etetés egy kis pellettel,bojlival,ami csaliként is üzemel elég büdöses ízben,egy kis édeskés háttérrel turbózva.Végre megnyugodhatok,mert estére minden a helyére kerül.Már csak a halakra kell várnom,gondolom magamban,amikor megszólal a ......??hát a gyomrom,mert a cuccolásban nem nagyon volt időm ezzel a problémával is foglalkozni.Na jó mondom,kicsit kényeztetem magam egy jó darab kenyérrel,meg sajtal,meg szalonnával,meg paprikával,meg a sört nem is árulom el,mert a végén úgy fog kinézni a dolog,mintha a sör lenne a legfontosabb.Hi hi hi.Besötétedik.Csend honol a tavon,nem nagy mozgást látni,hallani.Hosszú volt a mai nap,így sátramban raktározom el magam.A kapásjelzőm úgyis megüzeni,ha szüksége lesz valamire.Hamar álomba merülök.Gyorsan elszáll az éjszaka nem kellett kiugranom a jó meleg hálózsákomból.Csendes nyugodt éjjszakám volt,jól esett az alvás a friss levegőn.A reggelt egy kávéval indítom,majd szemrevételezem a botokat,hogy minden rendben van-e velük.Ahogy este hagytam úgyanúgy találok mindent.Nem baj,azért friss csalit teszek mindkettőre.Nem sokat etetek,hiszen nem volt kapásom az éjjel.Új nap új remény.A délelőtt szintén hamar elmegy,mert későn keltem.Kettő óra felé megebédelek.Nemsokkal a kaja után egy kis pontyocska köszön be hozzám,de hamar elbúcsuzunk egymástól,mert a szüleivel dumáltunk meg randevút.Valószinüleg ők erről megfeledkeztek,pedig szerettem volna mondani nekik valami nagyon fontosat.Délután csónakázgatok kicsit a helyem közelében,pár ismerős szomszédnak is odaköszönök.Eljön az este.Eddig nem nagy eredményt tudtam produkálni,de ahogy mondani szokták" a remény hal meg utoljára".Ismét az éjjszaka következik,ahogy illik,de valamiért nem jön álom a szememre.Frissnek érzem magam,jövök,megyek a horgászhelyemen.Már benne járok az éjszakában,a hold csak a fél arcát mutatja felém.Valami nem stimmel, mondom magamban.Hajnali egy óra felé járhat az idő.Fülemüle kezd hangos énekébe.De miért?Teszem fel a kérdést,hiszen Őneki nappal kéne előadnia magát velem együtt.Aztán egyre több madarat hallok énekelni.Szívesen hallgatom akár reggelik is ha kell,de közben megszólal egy másik madár is,amit kapásjelzőnek hívnak.Gyorsan a botomhoz érek,kézbe veszem majd beszállás a csónakba.Szerencsére van csónakmotorom,így viszonylag könnyedén keresztüljutok az első bokorsoron a nyíltabb víz felé.A horgaim a második bokorsornál várták ezt a pillanatot.A csónak a hely felé halad,közben én csévélem a zsinóromat az orsómra.Egyre közelebb kerülök a tett helyszínéhez,míg végül nem messze tőle megállok és húzok egyet a boton.Érzem az erőt,mely teljesen más irányba hat,mint ahogyan én szeretném.A két méteres mélység felé veszi az irányt a halam,próbálom magam felé húzni,de nem megy.Orsóm fékje többször megszólal,kemény az ellenfelem.Ismét húzok pár métert,de ő visszakér a zsinórból.Nem vagyok irigy engedek kicsit.Elszórakozunk még egy darabig,majd könnyebb lesz a dolgom,mert gyengülni látszik a haver.Fejlámpám fényében lassan egy hal teste jelenik meg.Még köröz párszor,mielőtt megadná magát.Pipál a friss levegőből,aztán mozdulatlanul tűri,hogy közelebb húzhassam.A merítőhálóm mindíg a csónakban van készenlétben,hiszen ilyen helyzetekben nem lehet tökölni.Jobb kezemben a bot,bal kezemben a merítő.Próbálom alátenni,majd belehúzni a halat.Ekkor partnerem úgy gondolja,hogy nincs vége a táncnak még egy keringőt lepörget,aztán csak elfárad.Sikerül megszákolnom,majd kiviszem magammal a stégemhez.Kíméletesen kiveszem a horgot,lefertőtlenítem a sérülését.Ekkor döbbenek meg igazán,most fogom fel,hogy valójában mekkora hallal van dolgom.Kezem elkezd remegni,zavartan hozom a pontyzsákot,hogy reggelig marasztalni tudjam.Halam a helyére kerül,pontyzsákban a stég mellé engedem,jó hosszan,hogy megfelelő vízet találjon magának.Kicsit megnyugszom,majd visszaviszem a cuccot újracsalizva a vízbe.Minden ismét a helyére kerül,a madarak meg csak tovább dalolnak.Énekelnek nekem,meg talán a halaknak is.Az éjszaka folyamán még háromszor ismétlődik meg majdnem ugyanez a játék,csak kisebb szereplőkkel.Reggelig sikerül egy keveset aludnom is.Ébredés után ismerősöm közelít csónakjával.Érdeklődik,hogy volt-e valami,majd röviden elmesélem az éjjszakai élményemet."Nagyképűen" megkérem,hogy van itt egy hal,melyet le kéne fényképezni velem együtt.Szívesen vállalkozik rá.Előkészítem a pontymatracot,mérleget,a mérőhálót.A pontymatracot bevízezem,majd előkerül az éjjel fogott ponty is.Figyelem a barátom tekintetét,de nem nagyon tud mit mondani a döbbenettől.Egy kicsit hagyjuk a halat had szívjon egy kis friss levegőt,akkor könyebb lesz fényképezni,nem akar majd kiugrani a kezemből.A hal lemérve,fotók elkészülnek,szeretném minél előbb visszaengedni.Lehasalok a stégre,a halat a matraccal együtt a vízbe teszem.Óvatosan leeresztem a matracról,de nem engedem el egyből,hiszen még kicsit kábult szegény.A kopoltyúit figyelem,melyek lassan de egyenletesen mozognak.Csúszós testét nehéz biztosan tartani,de próbálkozom.Egyik kezem a feje alatti részt tartja,míg a másikkal a farok részénél tartom egyensúlyban.Az úszói elkezdenek dolgozni,néha a farokúszó is egyet-egyet mozdul,majd intenzívebbé válik.Tovább már nem lehet tartani,Finoman az útjára engedem.Szerencsére magához tért,eltávolodik tőlem.Barátom csak szótlanul szemléli a történteket,csak akkor tudott megszólalni,amikor lemértük a fotózás előtt a halat.Akkor is csak annyit mondott:"Ez 15 kg-os ponty".Én sem voltam bőbeszédű az igaz,mert széles mosollyal az arcomon csak egy "igenre" futotta.Aztán ott maradt velem egész délelőtt.Csak beszélgettünk,minden részletre kiváncsi volt,én meg szívesen meséltem neki.A harmadik éjjszaka szintén adott pár kisebb 4-5kg körüli halat,de ez a 15-ös emlékezetes maradt.
A fenébe,megint vége egy jó kis pecának.Jött a nyűgös pakolás,mely rossz érzés volt egy ilyen,számomra jól sikerült horgászat után.Csónakom síklik a vízen,kifelé menet ismét a tavat szemlélem.Közben intek erre-arra,mert sok az ismerős.A fülemülét újra hallom,hiszen közel megyek el a part mellett,ahol gyönyörű fák,bokrok rejtik a szárnyakkal megáldot kis énekeseket.Lassítok a csónakkal,hogy tovább élvezhessem a dallamokat.Szemeimmel keresem a fülemülét,de jól rejtőzködik,nem találom.Azért halkan odaszólok neki:"köszönöm fülemüle,nemsokára újra jövök".
