Forrásáról sajnos nem áll információ rendelkezésre. Valahol Sámod, Szaporca térségében ömlik bele a Fekete vízbe. Egy kis patakként találkoztam vele Szentlőrinc után, Szentdénes Sumony környékén, ami még alkalmas horgászatra. Sumony után a közúti híd előtt lévő zsilip lefogja a vízhozam 90-95%át, onnantól csak egy elgazosodott medrű erecskeként folytatja útját. Az Okor gátját szántók, elhagyott rétek, vagy bokros-fás bozótos szegélyezik. Víze szennyezett, részben kommunális, részben a környékbeli kisüzemek pejoratív parasztjai engedik tele mindenféle mocsokkal. Szélessége a három métert ritkán éri el. Mélysége eklektikus, hol egészen sekély, hol pedig 3-4 méteres kutak vannak benne. Feneke általában kemény, a kavicsszőnyeget kemény homok váltogatja, amin 0-20 centis éjfekete kávézaccra emlékeztető híg iszap borít helyenként. Medrében itt-ott tuskók, nagyobb kövek előfordulnak. Partját nád, sás, fűzbokrok borítják, rengeteg békát tart. Halfaunája rendkívül változatos! A teljesség igénye nélkül, csak azokat jegyzem ide, amikkel én is találkoztam. (Ennél állítólag jóval több él benne –különféle géb, csík, durbincs, és küszfélék, compó.) Ponty, dévérkeszeg, laposkeszeg, ezüstkárász, razbóra, szélhajtó küsz, bodorka, szivárványos ökle, vörösszárnyú keszeg, sügér, naphal, szürke harcsa, süllő, kősüllő, csuka, domolykó. No nem kell kapitális méretekre gondolni. A ponty nem érte el az egy kilót, a csuka alig, a harcsa sem verte az OHR korlátot. De!
A meglepetésekre mindig kész. Egy MME-tábor miatt minden évben egy hetet horgászom rajta. Volt év, hogy egy kapás nélkül megúsztam, volt, hogy a hatos spiccbotból kiszakadt még a gumi is. Idén nem kellően figyelünk egy távolabb letett botra. Egyszer lárjuk ám, szépen hozza felén a víz. Kipecáztuk, és a horgon rajta fityegett egy körömnyi küszfej. Csak arra tudok gondolni, hogy mivel egy összetorlódott nádkupac mellé engedtem le mélyre a gilisztadarabos tízes horgot, egy rajta vesztett mohó küszre épp valami arra rejtőző ragacs éhezhetett meg, és szépen lekapta a botot is. A sárgavégűvel „operáló” helyi erők is gyakorta emlegetik, hogy valami meg-megszabja meglehetősen combos tákolmányukat.
Sajnos mivel errefelé mind anyagi, mind szellemi javakkal meglehetősen szerényen ellátott emberek élnek, így a patak jószerével csak vegetál. Horgászai eltekintve a fehér hollónyi sporiktól, húshorgászok. A legrosszabb fajtából. Egy ilyen újmagyar figura ejtőhálóval fogdosta százszámra az ivadékot, ki nem találnátok minek! Kacsaeledelnek. No, miután megengedve magamnak némi önbírásodást, belerúgtam a vízbe a vödrét. Az ebből származó kalamajkának a mi számbeli fölényünkből adódó tartózkodás vette elejét. Ha látom, hogy az öreg Grga Pitič viszi haza krumpiszsákban a bugylicsukát, húszcentis harcsát, inkább egy-két fröccsért megveszem tőle, ha még élnek. Néha átszakad a patak táplálta nevelőtavak valamelyik gátja, és csodás pontyok, amurok úsznak le. No ezeket néha a vízben gázolva, mindenféle krumpiszsákból, madzagból, miegyébből applikált hálókkal kergetik erre. Horgászmódszereik ellenére a helyiek nagyn készségesek, békések, segítőkészek.
Mindennek ellenére jó szívvel ajánlom bárkinek, akinek elege lett a lavórokból, a tógazdasági hájpacnikból, és szórakozni akar egyet. Megközelíthetősége: Pécsről indulva Szentlőrincet elhagyva Sellye felé kanyarodva Szentdénes községben kell érdeklődni, amit legegyszerűbb a helyi olvasókörben –gyengébbek kedvéért a kocsmahivatalban- megtenni. Vagy Sumonyig leautózva, vagy vonatozva a falu nyugati szélén kivezető mezőgazdasági úton nyugat felé tartva érjük el. Onnan érdemes akár felfelé haladni északi irányban, mivel dél felé 1-
MME tábor
