Mivel a külföldi filmek, és a cikkek még javában váratnak magukra, úgy gondoltam, így télvíz idején, a csukázás talán egyik legizgalmasabb időszakában tegyünk némi kitekintést kis hazánk filmgyártásának eme gyöngyszemére, enyhítve ezzel a gyötrő várakozást.
Úgy vélem, hogy a horgászat tényleges fizikai megcselekvése, és a technikai eszközök garmadáján túli világ, idehaza nemhogy gyerekcipőben nem jár, de még tán a magzatmázat sem mosta le egyik sikervizünk sem. Gondolok itt a nyomtatott, és elektronikus sajtóra, könyvekre, és persze a filmekre. Csak, hogy a szarvashibákat soroljam: a felkért stúdió bizonyára olcsón akar nagyot szakítani, mert a minőség nem igazán üti meg a nagy gyártók, nyugati félistenek moziait. Gyakran a főhorgász retorikai képességei messze elmaradnak a kívánatostól. Az aláfestő zenékről, a lemez menüjéről, az értelmetlen reklámtömegről meg már nem is szólok…
Ott hagytam abba, hogy kezembe került a Csuka horgászata I. a PR TV gondozásában. A borító egészen elfogadható, a külcsíny még tetszett is. Mikor elnyelte a kis plasztikkorongot a lejátszó, s felcsendült a menü monoton, lagymatag szólama, kezdett elhúzódni a szám. Egészen addig feszültek az orbitális izmok, amíg a „Lejátszás” és Jelenetek” gombok közül ki nem választottam egyiket, így az első retteneten hamar átestem, így a részletezést most inkább hagyjuk…
Bokor Károly, a Pécsi HE elnöke mindenféle köszöntés, és más efféle nélkül egyből a húrok közé csap. Sajnos csak a film végén tudjuk meg azt, amit már a második percben kellene, miszerint, hogy mire is számítsuk az elkövetkezendő nyolcvan percben. Ehelyett szépen taglalja a célhal sajátosságait. Lágyan, szürkén, ugyanúgy. Hangsúly, vessző, pont nélkül. Csak frissen, kellő kíváncsisággal felvillanyozva, ill. nagy mennyiségű élénkítőszerrel üljünk neki! Miután mindent megtudtunk harapós kedvencünkről, téli felvételek következnek, ahol a léki pecázásról kapunk instrukciókat. Ahogy a havas fenyőágat simítja végig a Mester az érintetlen téli tájon, egy régi kép ötlik eszembe Rákosi elvtársról a búzamezőn.
Öngerjesztett történelmi helyzetkomikumból felocsúdva már a megfelelő csalihal kiválasztásánál tartunk, majd az úszós szerelésről láthatunk néhány kockát. Sajnos, csak párat, mert mire igazán élvezném, vége. Ezután egy akciójelenetnél esik le a tantusz! A manóba, itt nem látok minden percben látványos fárasztást mint máshol, amurfröcskölést hasigvízben, pacnihalakat.
Látom, már a támolygó kanalaknál tartunk. Meg a körforgóknál. Visszarakom a gyufaszálakat a szemhéj alá, már vártam hogy a terítékre kerüljön. Néhány perc, és snitt. Pár akciójelenet. A végén, amikor a reklámblokk zúg, eszembe jut két fontos mondat: A pergetésről órákon át lehetne mesélni, anélkül, hogy megtudnánk valamit, így nem igazán részletezi. S ne vigyünk haza minden példányt, gondoljunk a jövőre is. S ívási időszak alatt hagyjuk békén őket. Újra kellene néznem. A téli nádas svenkjénél érzem, nehezülnek a pilláim.
Nem az én műfajom azt hiszem a csukázás. Mindenesetre egy horgászattal, ragadozó halakkal ismerkedő tizenéves srácnak télvíz idején, az ünnep csendjében megnézve akár élményszerű is lehet. Ajándék gyanánt közel jónak tartom. Ha asszonypajtásaink nyavalyognak a parton a passzív várakozás, a kapástalan, üresség miatt, egy aktív, pergetést is érintő, gyönyörű halakat felsorakoztató film akár még jó oltóanyag is lehet a jövőre nézve. Egy kis élettel fel kellene pumpálni a következőt. Többet foglalkozni a kanál-, wobbler-, és csalivezetéssel, általában a csalikkal, a dobástechnikával, a helykereséssel. Egy ütős menüt készíteni, minőséget hozni, s pár víz alatti felvétellel még eladhatóbbá, fogyaszthatóbbá válna. A reklámblokkot meg el kellene felejteni ebben a formában. Ha pedig a beszéd csak annyira megy, mint nekem, nem szégyen, keresni kell egy jó narrátort.
Ismerve a hazai horgászmédia felhozatalt, az Közepesen Ajánlott minősítést kapja.
