Az optimális evés elmélete:
Az optimális evés elméletét a szemes etetésnél is jól lehet alkalmazni. Nem hisszük, hogy a nagy pontyoknak energia szempontjából optimális a kis kendermagok célzott felszívása. De mivel sokszor sok szemes etetőanyagot etetünk, ezért érdemesebb az idejét azzal töltenie, hogy a helyet teljesen feltisztítsa, mint azzal, hogy nagyobb táplálékdarabokat keressen. Ha az etetőanyag mennyisége olyan kevés, hogy a pontynak keresnie kell a kendermagokat, akkor elhagyja a helyet, mivel az energia szempontjából érdemesebb egy terített asztalt keresnie mint, hogy azzal pazarolja az idejét, hogy megkeresse az utolsó magot is. Hányszor hallottunk arról, hogy a pontyok nem ették meg az összes szemes takarmányt, ugyan a nagy részét mégis, de mégsem akasztották meg őket. Ezt mi is meg tudtuk figyelni egy jól látható homokpadon egy tóban. A halak 2 óra alatt nem ették meg az összes szemes etetőanyagot (10kg bojli, búza, kukorica, csicseriborsó és földimogyoró keverék, melyből a földimogyorót abszolút nem ették meg!). Ugyan megették az összes bojlit, de a szemes takarmány egy részét meghagyták, mielőtt továbbálltak az egyébként táplálékban szegény homokpadról.
Bizonyos etetési taktikákat meg lehet magyarázni az optimális evés elméletével. Megállapítottuk, hogy a táplálékban gazdag vízben, mint például a Weseren, pontszerű etetésekkel nagyon jó eredményeket értünk el. Csak ilyen etetéssel tudtuk a táplálékban gazdag vizeken a pontyokat rövid ideig egy helyben tartani. Ha a szőnyeget már majdnem felették akkor gyorsan utána kell etetni, mert különben tovább álltak a következő természetes tápláléklelőhelyre. Ilyenkor a pontyoknak nem volt érdemes az utolsó bojlik után kutatni. Pontosan ezt tudtuk megfigyelni a gyakorlatban is a táplálékban gazdag vizeken. Itt a nagy táplálékmennyiségek kis helyen nagyon eredményesen működtek.
Táplálékban szegény vizeken viszont a kis mennyiségü etetés nagy területen szétszórva lehet hatékony. Sokszor horgászunk egy jól halasított 250 ha-as tavon. Itt megmutatkozott, hogy ha egy fél teniszpálya nagyságú területen kendermag, búza és bojli keverékével etetünk, akkor 24 óráig ott tudjuk tartani a halakat. Ennél a táplálékban szegény víznél energia szempontjából érdemes a halaknak az utolsó boiliet is megkeresnie, mivel nem találnak már természetes táplálékforrást, annak ellenére, hogy szívesebben ennének szúnyoglárvát.
Ezzel az optimális táplálkozás emlélettel meg lehet magyarázni, azt a hirtelen növekedést néhány ismert pontynál, melyeknek korábban évekig nem változott a súlyuk. Ezt meg is tudtuk figyelni két halnál, melyek ma már 30 font felett vannak és a kortársaikat 10 fonttal lehagyták két év alatt. Úgy gondoljuk, hogy ezek a halak azért lettek olyan nagyok, mert egy bizonyos energiában gazdag táplálékra specializálódtak, amit a többi ponty nem tudott megenni. Azt feltételezzük, hogy ezek a halak célzottan nagy kagylókat esznek, amelyek nagyon sok energiát tartalmaznak. Normál esetben ezek a kagylók az optimális táplálkozás elmélete alapján túl nagyok lennének.
Mivel a vízben nagy mennyiségű, a többi hal számára ehetetlen kagyló gyűlt össze, ezért ennek a két halnak érdemes volt specializálnia magát, mivel ezzel előnyre tettek szert a konkurenciával szemben. Az elején biztos nehéz volt ezeknek a nagy kagylóknak az elfogyasztása, de a pontyok gyorsan nőttek és most már ők az egyedüliek akik ezt a táplálékot meg tudják enni.
Úgy gondoljuk, hogy bizonyos nagy pontyok döglött halak evésére specializálódtak. Csak az energiában gazdak táplálékra való specializálódással magyarázható az, hogy bizonyos halak súlya a többiekéhez képest megnő, míg a vízben látszólag nem változott semmi. A bojli evésre való specializálódás is elképzelhető, ami néhány vízben magyarázat lenne arra, hogy a halak hosszú idő után miért kezdtek el ismét nőni. Ezeken a vizeken több horgász kezdett el hosszabb időn keresztül jó minőségű bojlival etetni, míg a természetes táplálék illetve a ponytok száma változatlan maradt.
A garat hátsó részében történik a belső szelekciója a tápláléknak íz és forma alapján. Az íz szerinti szelekciónál a nagyságtól, ízletességtől és az ehető és nem ehetőtől aránytól függően három mechanizmust különböztetünk meg:
· Kiköpés (spitting): A kopoltyúfedél nyomásának köszönhetően a nemkívánatos részecskéket, mint például a rossz bojlikat a pontyok nagy erővel kiköpik. A hal arra is használja a technikát, hogy a nagy iszapos darabokat kiköpje. Ekkor az iszap leoldódik az ehető részekről és ismét fel tudja venni, a most már az ehető részecskét.
· Öblögetés (rinsing): A nagy táplálékdarabokat, mint a bojlikat a nem kívánt részecskék közül ki lehet mosni (öblögetni). Tétlezzük fel, hogy a ponty felveszi a csalinkat és a garat első részében a garatcsatornában tartja. A ponty most többször szívhat be vizet és a kopoltyún keresztül üríthető az anélkül, hogy közben kiköpné a bojlit. Ezzel a módszerrel az ehető bojlikat az iszaprészecskéktől megtisztítja, és egyben ellenőrzi-teszteli (az izlelőbimbókkal, 820 db négyzetmiliméterenként, amelyek legfőképpen a garatban a palatálszerven (íny?) vannak jelen). Ha így veszi fel a táplálékot a ponty, akkor nagy a veszély, hogy a bojlit kiköpi mert észreveszi, hogy valami nem stimmel vele, vagy mert a bojlit nem ehetőként azonosítja (ez a valószínűbb).
· Szelektív visszatartás-visszafogás: Ha a táplálék puha iszapon van, akkor a ponty nagy mennyiségű szerves és szervetlen hulladékot (üledék, homok, növényi részek) vesz ezzel fel, amit ki kell köpnie, tehát el kell választani az ehetőtől. Sibing (1992) azt feltételezi, hogy az úgynevezet palatálszerv a hátsó garatban pillanatnyi, rövid ideig tartó daganatszerű domborulattal megtartja az ehető részecskét és a nemehető részecskéket a kopoltyún keresztül kimossa. A garatnak az a szerepe, hogy megtartsa a szűk kapcsolatot a palatálszerv teteje és az alja között. A palatálszerven van a legtöbb ízlelőbimbó.
Nagyon fontos az úgynevezett előretolása a zárt szájnak. A hal az álkapcsait zárt szájnál előretolja és visszahúzza, hasonlóan mint a részecskeevésnél. Ekkor víz áramlik be a kopoltyún keresztül. Tiszta vízben sokan megfigyelték, hogy a pontyok a csalit bevették a szájukba, állkapcsukat előre hátra mozgatták, mielőtt kiköpték a csalit. Hasonló viselkedésekről számoltak be az angolok különböző könyveikben (azért angolok, mert náluk sok nagyon tiszta víz van).
