Naszóval szerintem mindenek előtt alaposan olvassuk át a kütyü használati útmutatóját, és minden funkciót próbáljunk ki. Többször is! Gondoljátok végig, hogy a haverunk kezében egy húszkilós harapós csuka is tátoghat, vagy egy tízes lazac a Yukon hegyei közt. A pillanat megismételhetetlen, ne élesben kelljen szenvedni!

            A vakut a fényképezők egy része szereti, a másik része utálja. Utóbbi általában azért, mert nem tud vele bánni. Ha kiismertük kedvencünket, megbarátkoztunk az automata funkció korlátaival, és már nem akarunk ötven méterre vakuzni. A hal mivel fényes, nyálkás, így visszaveri a vakufényt, és egy fehér folt lesz az oldala. Érdemes valamilyen eszközzel szétszórni a fényét. Tükörreflexes gépek külön csatlakoztatható vakuján van erre egy lapka, de a beépített elé is árusítanak felpattintható ún. diffúzorokat. A kompaktok kis vakuja elé foghatunk egy széthajtogatott papírzsebkendőt, így még elég fény jut a tárgyra, anélkül. Hogy a részletek „kiégének”. Szerencsére az LCD kijelző módot ad pár kísérletre. Persze lehet játszani a vaku fényerejével a gép menüjében is, ha az ezt lehetővé teszi.

            A másik a zoom. A kis gépek kivétel nélkül nagylátószögű optikával vannak szerelve. Ezért van az, hogy olyan hordós minden a kész képeken. Ha valósághű képre vágynánk, akkor zoomolni kell. Ezt még az alsó-közép kategóriás gépek is lehetővé teszik. Elég addig tolni, amíg át nem vált optikairól digitális zoomra a masina, mert ez utóbbi esetben már a képminőség rovásra megy a közelítés, ami két megapixel alatt mintegy hibaszázalék, öt fölött elmegy. Szóval közelítésre fel.

            Fontos a CCD érzékenysége. Illetve a beállíltható legnagyobb érzékenység. Szerintem 400 ASA alá csak verőfényes napsütésbe érdemes állítani, éjszakára mindenképp maradjuk felette: 800, 1600, jobb esetben 3200 értéken. Ezen már a bemozdulás esélye minimális, és a vakut is ehhez igazítja a gép. Alapesetben maradjunk az éjszakai módnál.

            Legjobb persze az állvány. No nem az a húszcentis játékszer, amit digitális gépekhez kínálnak. Azt felejtsük el, a parton semmi hasznát nem vesszük. A olcsó műanyag lábas állványok már jobbak, de a stabilitásra fokozottabban kell figyelni, hidegben kicsit darabosabban működik, melegben meg nyeklik minden irányba. A Manfrotto cég termékeire nyugodtan rábízhatjuk drága gépünket, nem fog róla leesni, stabilak, megbízhatóak, egyszerűek, mint a satu. Egy eső sem árt meg neki. Továbbá távcső, kamera, más stabilitást igénylő eszközt is megtart. Egy cuccolós pacánál meg ez már igazán nem teher.

            A legfontosabb: ha helyzet van, igyekezzünk mindig a lehető legtöbb képet készíteni a legtöbb gépbeállítással. Így lesz miből válogatni.

            Végül lehetnek egyéb alternatív segédeszközeink: autó reflektora, erős fényű lámpa, stb. Ezekkel nem muszáj szembeállni, egy kicsit az oldalról érkező fény sokat dobhat a kép részletgazdagságán.