Vagyunk néha úgy, hogy idő híján, vagy csak egyszerűen lustaságból, de csak pár órát tudunk csendes őrületünk kezelésére fordítani, esetleg épp be szeretnénk gyakorolni a frissen vett rakósunkkal a tornamutatványokat. Ilyenkor jól jön a közelben egy kisebb tó.
Bicsérd esetében megalkuvásra kényszerülünk. A véresszájú vadvízmániás zöldvérűek azt hiszem az ilyesmit degradálják lavórnak, gumitónak. Mérete, és elhelyezkedése, tartalma is sajnos erre predesztinálja, ám mégis oly hamar az embernek kedves lehet.
Ez a mindössze 1,6 hektáros víz Pécstől nem messze Bicsérd község kellős közepén van. Megközelíteni Pécs felől Szentlőrinc felé a hatoson végig, majd a lehajtónál balra, vagy a pelllérdi elkerülő felé Zókon át, egy kicsi gyengébb minőségű úton. A jegyért két darab ezres kell leszurkolni a halőrházban, a büfé mellett. Egy parkosított kis területen van a tavacska, fahíddal, padokkal, közvilágítással, jótékonyan a padok fölé boruló fűzfákkal. A part csaknem teljesen akadálymentes, egy-egy bokor van csak. A szigetről etetni, horgászni tilos, de a szigetet érdemes megdobni, mert a szakadozott part alja tele van fűzcsemetékkel, és egyéb zöldségekkel, s remek amurokat lehet onnan fogni. Apropó amurok! Mivel a partok/parkot nagyon jól karban tartják, kis szerencsével beleszaladhatunk egy fűnyírásba. Amiben ugye nem lenne semmi pláne, ha a mester nem a vízre szóratná a levágott füvet, mert így lehet figyelni, hogy úszkál felszínen bandában az amur, s csipkedi a felszínen úszó füvet. É ugyan sikertelenül úsztattam rá, de az ügyesebbeknek nagy örömet okozhatnak ezek a veszett torpedók.
Ott tartottunk, hogy sziget. Nem érdemes trükközni, cigánykodni, mert nemcsak a halőr, ill. a társadalmi halőr éber, hanem a helyiek a magukénak is érzik a vizet, így a rendbontókkal, hangoskodókkal, szemetelőkkel keményen fel is lépnek –ami nem feltétlen a hatóságot jelenti. Szóval csak okosan!
Él vízben egy koiponty, amit utoljára két éve fogtak meg, akkor 14 kilós volt. Sajnos a szökőkúti csuka megadta magát, így a tizenvalahány kilós szépség trófeája már a halőrház dísze. De ezen kívül ponty és amur adja a tó fő halát. Ezekből mindenféle méret, előbbiből mindenféle fajta fogható. Keszeg, fehérhalak a rakós artistáknak vastagon vannak, az araszostól a majdnem kilósig. Gát felőli kíméleti terület mellett egy light feederrel, spiccel egy kapásszegény, finnyás időszakban ér annyit mint egy atyai pofon.
Az etetés különösen édesre érleli a gyümölcsét, a fenék közel akadó mentes, de mint mondottam volt, a sziget környékén okosan, mert ott akadhatunk. Etetni hetekig ugyan nem kell, de pár nap után szinte percenként jön róla a potyi. Az éjjeli peca már tavaly is gázos volt, azért jártunkban-keltünkben érdeklődjünk a parti halőrházban, vagy valamelyik „hivatalban”. Szúnyog ellen készüljünk föl, mert ha valahol, itt bestiális dögök szívják éltető levünket, mennyiségben, elszántságban pedig példátlanok. Éjjel nyugodtan horgászhatunk, nem kell illetéktelenektől tartani, itt vigyáznak egymásra.
Sajnos sem fotó, sem telefonszám, sem cím nem áll rendelkezésemre, de a parton mindig van valaki, aki információval szolgálhat. Évente 2-3 alkalommal van verseny rendezve, a július eleji Burgonyafesztiválon, és augusztus 20.-án.
