Minap egy érdekes fimet vetített a Discovery Chanel egyik ritka kis halunkról, a tüskés pikóról. Mivel ritkán látjuk, s szinte egyátalán nem fogjuk, összeszedegettem mellé némi információt az arasznyi méretben már kapitálisnak mondható miniragadozóról.
Egy angol kutatócsoport nem mindennapi felfedezést tett, méghozzá a galandférgek terén. No de mi köze van ennek az élősdi, mindenféle evolúciós fejlődésből kimaradó gyöterelemnek a halakhoz?
Hosszas, fárasztó munkálkodás után sikerült megfigyelni a faj viselkedését különböző körülmények között. Mint rendes zsákmányállat, ez is a különféle vízimadarak, gémek táplálékát jelenti, akik a vízbe csapva kapják el kicsiny falatjukat. A zsákmányállatok nagyon figyelnek a fejük fölé. Aki tartott valaha tengerimalacot, hörcsögöt, annak nem kell bemutatni, hogy reagálnak, ha a feük fölött matatunk. Így a pikó is, ha felülről veszélyt érez, azonnal besprintel a növények közé. Azonban egy furcsa galandféreg apró kukac korában csábító falatként hamar pikóeledellé válik, megemészteni azonban nem tudja a szerencsétlen hal, mert a féreg szépen fejlődik benne, majdnem az iverérett állapot eléréséig. Közben olyan anyagot termel, ami alapjaiban alakítja át a gazdaszevezet idegeit, ösztöneit! A fertőzött állatban kikapcsolja a menekülési reflexet, így a hegyes gémcsőrre fittyet hány, épp ezért hamar táplálékká válik. A madár által elnyelt áldozat megy a maga útján az emésztőcsatornában, de a féreg a neki tetsző helyen megtapad a bél falán, s a meleg, energiadús környezetben pár nap alatt eléri a kifejlett állapotot, s petét rak. A kikelt peték a végtermékkel együtt távoznak -általában vízbe- így a folyamat kezdődik előről.
Az alábbiakban a tüskés pikóról olvashattok.
Tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus): Európában és Észak-Amerika mindkét partvidékén szinte mindenhol megtalálható. Közép-Európában nem őshonos. Magyarországon 1956-ban mutatták ki először, de csak a ’80-as évektől vált gyakoribbá. Kezdetben védett, majd elevették e státuszt, és most az “egyéb halak” kategóriájába tartozik.
Jelenleg csak a Dunában és néhány patakjának torkolati részén fordul elő kisebb-nagyobb számban. Hazai állománya nem jelentős. Közép-Európába valószínűleg akvaristák közreműködésével került.
Szaporodását sokat vizsgálták. Biztosan felrémlik a középiskolai biológia könyv etológiai része, ahol a hím pikó fészek-őrző magatartását mutatják be.
Remélhetőleg a pikó azon jövevény fajokhoz fog a továbbiakban is tartozni, amelyek nem okoznak gondot a hazai vízi közösségekben.
A tüskés pikó oldalvonala mentén több-kevesebb csontpajzs helyezkedik el, s ezek alapján háromféle változatát különböztetjük meg. A forma trachurus Cuv. Val. nevű változat oldalvonalát egész hosszában körülbelül 32 pajzs borítja; a f. semiarmata Cuv. Val. törzsén körülbelül 16, farkán pedig körülbelül 8 csontpajzs van; végül a f. leiurus Cuv. Val. oldalán csak a medenceöv tájékán találunk kb. 8 csontlemezt. A farokpajzsokon él vonul végig. Ez a három fajta színezetben is elüt egymástól. A f. leiurus oldalán a harántsávok élesebben látszanak, mint a f. trachurus törzsén. Legfeljebb 8 cm hosszú, de a Kattegatban 11 centiméter hosszú példányok is akadnak. Jóllehet egyszerre csak 60–80 ikrát rak le, a holtágak nyugalmas vizében mégis jelentékenyen elszaporodik. Helyenként és időnként óriási tömegekben jelentkezik. Ezeket kiolvasztják, vagy pedig trágya gyanánt értékesítik. Ennek az időnkénti tömeges elszaporodásnak nem ösmerjük az okát. Az ikrából a fiatalok 10 nap mulva bújnak ki. Az álcák lebegő életmódot folytatnak, a tengerben még a 25 mm hosszú ivadék is lebegve él és rajokba verődik össze.
Egy angol kutatócsoport nem mindennapi felfedezést tett, méghozzá a galandférgek terén. No de mi köze van ennek az élősdi, mindenféle evolúciós fejlődésből kimaradó gyöterelemnek a halakhoz?
Hosszas, fárasztó munkálkodás után sikerült megfigyelni a faj viselkedését különböző körülmények között. Mint rendes zsákmányállat, ez is a különféle vízimadarak, gémek táplálékát jelenti, akik a vízbe csapva kapják el kicsiny falatjukat. A zsákmányállatok nagyon figyelnek a fejük fölé. Aki tartott valaha tengerimalacot, hörcsögöt, annak nem kell bemutatni, hogy reagálnak, ha a feük fölött matatunk. Így a pikó is, ha felülről veszélyt érez, azonnal besprintel a növények közé. Azonban egy furcsa galandféreg apró kukac korában csábító falatként hamar pikóeledellé válik, megemészteni azonban nem tudja a szerencsétlen hal, mert a féreg szépen fejlődik benne, majdnem az iverérett állapot eléréséig. Közben olyan anyagot termel, ami alapjaiban alakítja át a gazdaszevezet idegeit, ösztöneit! A fertőzött állatban kikapcsolja a menekülési reflexet, így a hegyes gémcsőrre fittyet hány, épp ezért hamar táplálékká válik. A madár által elnyelt áldozat megy a maga útján az emésztőcsatornában, de a féreg a neki tetsző helyen megtapad a bél falán, s a meleg, energiadús környezetben pár nap alatt eléri a kifejlett állapotot, s petét rak. A kikelt peték a végtermékkel együtt távoznak -általában vízbe- így a folyamat kezdődik előről.
Az alábbiakban a tüskés pikóról olvashattok.
Tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus): Európában és Észak-Amerika mindkét partvidékén szinte mindenhol megtalálható. Közép-Európában nem őshonos. Magyarországon 1956-ban mutatták ki először, de csak a ’80-as évektől vált gyakoribbá. Kezdetben védett, majd elevették e státuszt, és most az “egyéb halak” kategóriájába tartozik.
Jelenleg csak a Dunában és néhány patakjának torkolati részén fordul elő kisebb-nagyobb számban. Hazai állománya nem jelentős. Közép-Európába valószínűleg akvaristák közreműködésével került.
Szaporodását sokat vizsgálták. Biztosan felrémlik a középiskolai biológia könyv etológiai része, ahol a hím pikó fészek-őrző magatartását mutatják be.
Remélhetőleg a pikó azon jövevény fajokhoz fog a továbbiakban is tartozni, amelyek nem okoznak gondot a hazai vízi közösségekben.
A tüskés pikó oldalvonala mentén több-kevesebb csontpajzs helyezkedik el, s ezek alapján háromféle változatát különböztetjük meg. A forma trachurus Cuv. Val. nevű változat oldalvonalát egész hosszában körülbelül 32 pajzs borítja; a f. semiarmata Cuv. Val. törzsén körülbelül 16, farkán pedig körülbelül 8 csontpajzs van; végül a f. leiurus Cuv. Val. oldalán csak a medenceöv tájékán találunk kb. 8 csontlemezt. A farokpajzsokon él vonul végig. Ez a három fajta színezetben is elüt egymástól. A f. leiurus oldalán a harántsávok élesebben látszanak, mint a f. trachurus törzsén. Legfeljebb 8 cm hosszú, de a Kattegatban 11 centiméter hosszú példányok is akadnak. Jóllehet egyszerre csak 60–80 ikrát rak le, a holtágak nyugalmas vizében mégis jelentékenyen elszaporodik. Helyenként és időnként óriási tömegekben jelentkezik. Ezeket kiolvasztják, vagy pedig trágya gyanánt értékesítik. Ennek az időnkénti tömeges elszaporodásnak nem ösmerjük az okát. Az ikrából a fiatalok 10 nap mulva bújnak ki. Az álcák lebegő életmódot folytatnak, a tengerben még a 25 mm hosszú ivadék is lebegve él és rajokba verődik össze.
A tüskés pikó fürge és ügyes ragadozó. Tápláléka rovarlárvákból, rákokból, férgekből, halikrákból és ivadékhalakból áll. Rendesen sekély vízben, a tengeri fűvel benőtt fenék közelében él. A hímek száma valamivel kisebb (43%), mint az ikrásoké. Élettartama valószínűen nem haladja meg a három esztendőt. Első életévének végén már ivarérett. Ívási időszaka márciustól augusztusig, illetve áprilistól szeptemberig tart.
