Történt egyszer, hogy egy embernek, aki hivatásánál fogva a horgászok közt tölti életét gondolt egy nagyot: mi lenne, ha visszaállítanánk, közös erővel a régi, s a szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban is alkalmazott hárombotos horgásztatot! Nosza, kapta magát, s meg sem állt vele az egyesületéig. Ott éppen a szokásos esztenei közgyűlés kellős közepébe cseppent bele, így hát napirenden kívül felterjesztette a megye vizeinek, és halainak urai elé az ő kigondolását. Lett is nagy ribillió, nyomban megszavazták, ahogy egy demokratikus egyesülethez illik, a közgyűlés végeztével pediglen majdnem pajzson vitték ki őtet a helységből.

            Ekkora sikerre emberünk számított is, meg nem is. De úgy gondolta, meglovagolja ezt a fene nagy egyetértést, mint a kisbéri mént, így aztán fölment Nagyfaluba az éves nagy vásárra. Mikor szépen kipakolt, a gyékény szélére tett egy aláírásgyűjtő ívet is, hátha olyan is jár erre, akinek majd tetszik az ő ötlete.

            Nagy sokára a vásár is eltellt, s az utolsó áldomás után eszébe jutott, hogy megolvassa, hányan írták alá az ő ívét, már ha egyátalán valaki aáírta. De akkor kerekedett ám csak el a szem, mikor a papiros végén nem kevesebb, mint kétezer-kétszáz nevet számlált össze! Lett is volna nagy dínom-dánom, csakhogy a Hivatal is megneszelte a dolgot!

            Fönn Nagyfaluban, az Ó utcában székelt a Hivatal, ahol egy nagy tölfaasztal mögött, mindjárt a Lenin-kép alatt morc uraság mérgesen csapta le a nagy kínnal-keservvel összegyűjtött névjegyzéket. Nyomban bekiáltotta titkárnőjét, és olyan kackiás levelet kanyarítottak, hogy a Szövetségi Lap olvasóinak rögtön elment a kedvük a további aláírás-gyűjtögetéstől, meg holmi Szabályzat megreformálásától.

            Emberünk így hát szomorúan hazaballagott, s mire betette maga mögött a kiskaput, már csak halovány füstje maradt a mérgének. Ahogy szállogatott a füst, úgy ült el a hárombotos horgászat körül mindenféle nyavalyatörős hercehurca. Csupán egyetlen árva olvasói levél nyomódott a késő őszi konkurens lap hátuljára, ami néhány zsebben kinyitogatta ugyan azt a bizonyos bicskát, de mindenki úgy elfeledte a dolgot, mint a tegnapi szellentést.

            Itt mese vége, a Hivatal aludjon jól, s álmodjon szép hárombotos horgászokkal.