A catch-release.hu oldalon az alábbi írásra lettem figyelmes. Olvassátok eredeti, változatlan formában.
Az alábbi gyönyörűséget a 2008. 04. 12-i Dunántúli Napló produkálta.
Már a címadás és a cikk tartalma sincs összhangban. Éhesebbek? Miért, nem kapnak enni? Hisz a sporik tonnaszám nyomják be a diszperzites vödörben kevert tuti anyagaikat! Bátrabbak? Akkor miért kell évről évre finomabb szereléket alkalmaznunk? Jó 15 évvel ezelőttről még van 100-as zsinórom emlékben. Akkoriban azzal is lehetett halat fogni. Most, meggondolom a 30-ast is.
Nem ez az oka, közeledik az ívás, ilyenkor a szerelemtől kissé elvakulva figyelmetlenebbek a halak és könynen rávehetők mindenféle csali elfogyasztására. Fényképezni is könnyű őket. Néhány kép a horgasszunk.hu-n.
Ha már megkérdezték neves, baranyai szakírónkat a témáról, akkor talán tanácsot is kérhettek volna a címlapi kép ügyében. Mert céender-ről beszélni és ponty szemgödrébe jó erősen belenyúlni, erősen nem összeférő dolog. Persze erről nem Löffler Péter fotós tehet. Ő nyáron, kukoricacímerezés szünetében lefényképezett egy sporit és a DN ezért fizet neki. Részéről a dolog letudva. De könyörgöm, aki nem ért a horgászathoz, az ne írjon róla cikket!
Bokor Károly tényleg ezzel indokolta a C&R fontosságát?
“– Egyre több horgász engedi vissza a halat a tóba. A horgászszenvedély ugyanis tán két dologból tevődik össze: a természet szeretetéből, s a hal kifogása okozta sikerből. Egyre kevesebb természetes ívóhely van a tavakban, folyókban, főként a vízszabályozás miatt. Emiatt meg kell fontolni az ívóhelyek védelmét. ”
Az ominózus cikk itt olvasható: Dunántúli Napló
Jónéhány kérdés felmerült bennem a cikk tartalmával kapcsolatban, de a DN sosem volt híres a pontos szakmai tudásáról.
Vagy lehet, hogy én látom rosszul a dolgot?
