Május 26-án érkeztünk Háromfára horgásztársammal, Erikkel és kezdtük meg 8 napos túránkat. Már 1 órával behordás után megszólalt egy jelző, majd a délután folyamán még ötször ugrottunk csónkaba és eredtünk a halak után, akik hihetetlen érzékkel bújtak be minden útbaeső gyökér alá. Az első nap hala egy hibátlan 14,5 kilós tőponty, melyet Erik bírt kapásra. A túra első felében, bár sok kapásunk volt, igazán nagy halat nem sikerült fogni.
Négy nap után taktikát váltottunk. Mivel a parttól kb. 70 méterre szép forgásokat láttunk, ezen a sávon három szereléket is elhelyeztünk egymástól jó 20 méterre. A váltás sikeres volt. A sort 29-én éjjel Erik egy 16,2 kilós tükrössel nyitotta, majd már éjfél után szintén ő fogott egy 17,7 kilós bőrpontyot.
Aztán... 30-án a késő délutáni újracsalizás után kicsit több, mint 1 órával egyszerre három kapásjelző is felvisított. Hirtelen azt sem tudtuk, hogy hová kapjunk, de szerencsére - mint kiderült - a legnagyobb hal után indultunk el először. Ezt a szereléket a ritkás tökbe raktam és a kevés bojli mellé két marék mag keveréket is szórtam. Bár a felszínen tényleg csak néhány levél látszott, ezért is próbálkoztam egy (nem igazán Háromfára való) Long Shank horoggal (Blow Back rigként szerelve, némi hajlított zsugorcsővel felturbózva), de a fárasztás során a jókora gyökerek feltépése után kiderült, hogy ez nagyon nem így van. Húsz perces kemény küzdelem után sikerült csak megmeríteni a hatalmas tükröst, melynek szájából a kissé kihajlott horog rögtön kipattant. Szerencsére a hal akkorra már a matracon pihent.
Végül a túrát 39 ponttyal zártuk, melyek összsúlya 360 kiló volt.