Formáját tekintve lehet gömbölyű, négyszögletes vagy háromszögletű. Nagysága változó 10-40mm között bármilyen méretben fellelhető. Összetétele szigorúan titkos, sokéves angol tanulmányok után két vegyészdiplomával a zsebben is nagyon nehéz gyakornoki helyet találni egy „mesternél”. A kész Csoda lebeghet, különböző színekben pompázhat és akkor még nem is beszéltünk a különböző fürdőkről amelyeket teremtőik szerint nagyon szeretnek.
Ez az első néhány sor azt hiszem kellően - lehet kicsit túlozva - de összefoglalja, hogy az elmúlt évek újságírói és gyártói írásos és filmes munkák mit eredményeztek. Az eladások mellett az elsődleges cél a túlmisztifikálás volt, ne nyúlj hozzá mert úgyse tudod, nem értesz hozzá. Természetesen az eredmény nem váratott sokáig magára, kellet pár guru és a piac válaszolt, egy rakat olyan emberkét dobott ki, akik áltudományosan alátámasztották a lehetetlen, használhatatlan túl drága bojlikat és bojlirecepteket. Természetesen tisztelet a kivételnek, de ahogy ez lenni szokott aki szeretne, lelkes és próbálkozik azt javarészt eltapossák, nem hagyják előtérbe kerülni mert senkinek sem érdeke. (hány ügyes és tapasztalt horgász veszik így el) Mondjuk bizonyos kirakatemberek kompetenciáját az sem támasztja szerintem nagyon alá, amikor évente váltja le az elmondása szerint legjobb termékeket gyártó céget. Ez kicsit a mosószergyártókhoz hasonlítható, nemrég óta megint a szóda erejével mosunk. Úgy látszik ez az új csodaszer pedig nagymamámék 50 évvel ezelőtt is használták már és akkoriban azt mondták nem jó, úgy látszik kellett egy fél évszázad, hogy újra felfedezzük a spanyol viaszt.
Na de foglalkozzunk a golyókkal a bojlikészítéssel, mert azt hiszem senki sem a mosóporreklámok végett olvassa a cikkeimet, legalábbis remélem.
Az egész bojlikészítést szeretem legalább két részre osztani. Egyrészről ott a bojligyúrás másrészről a bojlikészítés. A bojligyúrás alatt azt értem, hogy van egy kész mixünk, megy hozzá pár szükséges és még több felesleges lötyi, néhány tojás és mehet a gyúrás. Ez nagy segítség lehet azoknak, akik nem szeretnének, vagy a sok „misztikum“ hallatán nem mernek elsőre egy saját bojlireceptet összeállítani. Sajnos sok esetben - tisztelet a kivételnek - komoly kívánnivalót hagynak maguk után a különböző gyári mixek, és nemhogy megkönnyítenék az ember életét, hanem inkább álmatlan éjszakákat okoznak. Nem beszélve arról, hogy mix és mix között mekkora a különbség.
Szerintem egy mix célja, hogy minimális adalékanyagok mellett, kis olaj és esszenciális olaj esetleg valamilyen folyékony kivonat hozzáadásával otthon könnyű munkával fogós bojlikat készítsünk. De mégis ott van egy rakat olyan „mix” amik látszólag 10 száraz és kb. még egyszer annyi folyékony adalékanyag nélkül nem érnek semmit. Egyrészről így lesz a látszólag baráti 2000 Ft-os mixből 6000 Ft-os bojli, másrészről felmerül a kérdés a plusz adalékanyagok listáját látván, hogy 2000-ért búzadarát vettünk?
Miért kell egy májas bojlimixbe májlisztet rakni? Nincs benne?
Lehet kicsit részletesen írok ezekről a gondolatokról, de ezzel szeretném azt is elérni, hogy mások ne essenek egy rakat felesleges hibába, amikbe én részben önkéntesen beletenyereltem.
Gondolom felmerül a kérdés most mire gondolok, minden évben van olyan ismerősöm aki megkér rá, hogy görgessek le neki valamilyen hozott mixet. Volt, olyan, hogy nyerte és ki akarta próbálni, vagy egy barátjának kellett és még sorolhatnám. Ennek köszönhetően pár mix megfordult már nálam, nézzük kicsit az esettanulmányokat, mert tanulságos.
Miután nem áll szándékomban se gyártót se terméknevet írni, nevezzük el őket, Z, X, Y, V -nek és lássuk.
Egyik ismerősöm vett Fehován két botot és ennek köszönhetően kifejezetten kedvező áron tudott venni (rásóztak) egy vödör Z és egy vödör X mixet. Ha jól emlékszem, 20kg-os vödrökben voltak és mindjárt megvette a hozzávaló folyékony lötyit is. Két különböző neves külföldi cég terméke volt a két mix.
Megkért, hogy görgessem le, gondoltam mi baj lehet, ezek a cégek nem engedhetik meg maguknak...
Bele a dagasztóba a 20kg Z mixet hozzá a tojás, amiben már előtte elkevertem a lötyit és mehet. Dobtam még utána néhány tojást és valóban szépen átdolgozta a gép, kifejezetten tetszett a tészta. Közben beolajoztam a kinyomót, görgetőgépet... miután mindent előkészítettem megnéztem ismét a tésztát és csont kemény volt. Itt nem beszélünk több időről mint 10perc. Dobtam hozzá még jó néhány tojást (20-25) és ismét átkevertettem a géppel. Ha nem dagasztógéppel dolgoztam volna biztos nem tudtam volna normálisan még egyszer átdolgozni.
Szerintem ha kézzel készítettem volna 1-2 kilót akkor megtanultam volna mi az az alkarfájás. Na de mindegy, másodszor is kész a tészta, megtöltöttem a kinyomót, és kezdődött a munka, jöttek a hurkák, az elején még ment is, de kb 1-1,5kg (5-10 perc) után elkezdtek töredezni a hurkák. Ismét száradt a tészta és a végére már 6 bar feletti nyomással jött csak ki. Nem akarom ragozni, de még ezidáig nem találkoztam olyan tésztával amelyik ennyire száradt volna és ilyen gyorsan. Természetesen nagyobb mennyiségek esetén amikor a dagasztóban van 10-15kg tészta 20-30 percenként szoktam bele dobni 1-2 tojást és átkeverem a géppel, mert a levegőn is szárad a legjobb tészta is. De, hogy egy látszólag jó állagú tészta ilyen gyorsan csontra száradt ez új volt. A megoldás természetesen egyszerű, irreális mennyiségű szénhidrátszármazék volt a mixben. Házi körülmények között vért izzadtam volna vele.
Természetesen minden tészta vesz fel nedvességet, de ezt jellemzően megteszi max 20-25 perc alatt és ha egy kicsit nedvesebbre készítem a tésztát jó szokott lenni, max 1-2 tojás kell még. De hogy 20 percenként huszasával kell bele tojás...
Másodiknak ugyan azon a napon bekevertem az X mixet, ismét lötyi a tojásba majd irány a dagasztógép. Amikor megláttam a tésztát megnyugodtam, nem száradt, jó az állaga...beolajozom a gépeket majd ismét megnéztem a tésztát. A meglepetés programozva volt, ragadt a tészta és nem azért mert nedves volt. Olyasmit képzeljetek el mint a rágógumi, a Wirgleys gyár megirigyelte volna.
Óriásit szívtam vele görgetés közben, akármennyire olajoztam is mindent.
Az X és Z mixet egyaránt egy törpés vízre akarták vinni a srácok, melléje még készítettem nekik én is egy 3. saját bojlit. A törpék végett több hétig szárították a golyókat. Gyorsan le is lövöm a poént és megyek a többi mixhez. A Z mixből készült bojlikat miután leszárították nem lehetett kifúrni. Teljesen mindegy hogyan próbálkoztak szétmáltak a bojlik, így etetésre tudták csak használni a golyókat.
Ugyan mindkét mixet kedvezményesen vette a srác de végeredményben a Z bojli kilója így is 4000 felett volt a az X ára valahol 3500 felett állt meg. Dolgozni katasztrofális velük a halfogásról meg ne is beszéljünk, mondjuk egyik esetében akkor nehéz is ha nem lehet hajszálra rakni.
Az Y és a V mix esetében, míg két teljesen más országról és gyártóról beszélünk, mégis nagyon hasonló volt a szituáció. Bekevertem őket, és olyan volt mint ha vizes homokból szerettem volna bojlit formálni. A kinyomóból ami kijött hurkának nem nevezhető, mert kb 2cm-énként letört. Gyakorlatilag mindkét keverék esetében ugyan az volt az „eljárás”, vissza a dagasztógépbe és raktam hozzá még pár lisztet, hogy valahogy lehessen vele dolgozni. A végeredmény még így is siralmas volt, de legalább valami bojli közeli eredményt ki tudtam belőle csikarni. Valójában viszont olyan volt, mint egy nagy barkácsolás, nem tudtam mi volt a mixben, így igazán azt se tudtam mit kéne optimális esetben hozzáraknom....
Érdekes módon ezeknél a mixeknél, már a liszten is látszott, hogy fura, az egyik tényleg ilyen homok jellegű égett hallisztszagú volt, a másik meg olyan volt mintha egy kekszgyár kukáját ürítették volna bele.
Ez most néhány negatív tapasztalat volt, ami sajnos a gyári mixek esetében inkább a többség mint a kivétel. Találkoztam egy-két jó gyári mixel is, de kb ez az arány 10 az egyhez-kettőhöz és a legelkeserítőbb, hogy az ember azt hinné, neves angol cégek ezt nem engedhetik meg maguknak, nyugodtan ki merem jelenteni: De igen! Mellette sajnos az ár sem garancia semmire.
Persze lehet néha kicsit viccesen vagy ironikusan sikerül megfogalmazni egy-egy gondolatom, pedig ez a téma inkább bánt. Egy horgász, aki belenyúl egy ilyen mixbe, netán úgy gondolja egy ismert márkanév garancia lehet, akkorát koppanhat, hogy egy életre elmegy a kedve a bojlikészítéstől, a cégek nyers pénzéhsége végett. Mint mindig, itt is próbálom arra felhívni a figyelmet, hogy tisztelet a kivételnek. Persze kérdés, hogy lesz e addig kedvünk kísérletezni és pénzt pazarolni míg ezt megtaláljuk.
Pedig egy jó mix egy kezdő horgász számára nagy segítség lehet, de itt ügyeljünk a választásra, kérdezzük barátainkat, tapasztalataikról és ne reklámok alapján döntsünk.
Mindemellett szépen elkanyarodtam, illetve elég részletesen felboncoltam ezt a témát, úgy gondolom megérdemel ennyi figyelmet, maximum egy résszel hosszabb lesz a sorozatom eredeti terveimhez képest:)
Amikor először horgásztam bojlival, akkor használtam először és utoljára gyári golyókat és azóta magam készítem őket. Az évek során összeszedtem némi tapasztalatot és bárkinek bátran merem ajánlani a bojlikészítést és egyben garantálom, hogy alapvető dolgokat figyelembe véve és megfelelő minőségű alapanyagok felhasználása mellett nevetve lekörözhetjük a legtöbb gyári mixet és golyót árban és fogósságban egyaránt. A munkánk a tésztával pedig egy kész felüdülés lesz.
Tehát nézzük a bojlikészítés, amikor az ember különböző alkotóelemekből összeállít egy bojlit, figyelembe véve ez egyes anyagok tulajdonságát, hatását az egészre való tekintettel. Vegyünk elsőnek egy teljesen alap receptet és kezdjük el felboncolni, hogy mit miért vagy éppen miért nem.
