A compó(Tincs tincs) nálam a halak között igen előkelő helyet foglal el. Remek sporthal, amit fantasztikus élmény horogvégre keríteni, de már megkeresni, becserkészni is komoly érdem. Igazi őserő lapul izmaiban, a vizek e különös teremtménye uszonyai segítségével méretét meghazudtoló vehemenciával menekül, harcol, ha életét veszély fenyegeti. Nem véletlen, hogy tőlünk nyugatabbra többre becsülik, mint a pontyot. Különösen igaz ez a Csatornán túli horgászokra. Az angoloknál az őt megillető helyre került, kiszorítva a pontyot is. A nép nyelvén: cigányhal, haldoktor, gyászkeszeg, nyálkás czompó, sárhal, tathal, vargahal, varjúhal, zöldike. Ha népi elnevezéseit nézzük, máris sok érdekeset tudhatunk meg róla. Találunk utalást élőhelyére, színezetére, sőt egy olyan tulajdonságára is, amely különös, az eddig bemutatott halaknál nemesebb színben tünteti fel. E faj inkább a nyári hónapokban élénk; azonban ilyenkor se nagyon kerül szemünk elé, hiszen a fenék, az iszap közelében tartózkodik, ritkán jön a felszíni rétegekbe. Európa középső és déli tájain szinte mindenütt honos, Magyarországon is gyakori. Angliában is él, Skandinávia területéről, valamint Észak-Skóciából azonban hiányzik. A kisebb-nagyobb tavak, lassú folyású folyók, holtágak hala; a termékeny, gazdag élővilágot rejtő, növényekkel benőtt vizekben érzi igazán jól magát. Magyarországon viszonylag gyorsan fejlődik a Velencei-tóban vagy a Soroksári-Dunában; ahol lágy iszap borítja a víz fenekét, s benne nyüzsögnek a rovarlárvák, férgek.
A pontynál jobban tűri az alacsony oxigénszintet, az erősen iszapos vízben is megél. Egyes megfigyelések szerint a kissé sós, szikes vagy félsós vizeket is tűri. A vízből kiemelve is hosszú ideig életben marad, kicsiny edényben is szállítható. Idegen vizekben való megtelepítése te-hát nem okozott nehézséget.
Könnyen felismerhető, erősen különbözik a többi pontyfélétől. Hátának sötét olajzöldje a test oldalán aranyszínre halványodik, hasa narancs-sárga. Testét dús nyálkaréteg borítja; ezernyi pikkelye oly apró, hogy határuk elmosódik, így pikkelytelennek tűnik. Vöröses szeme kicsiny, egyesek szerint disznószerű. Szájának szegletein egy-egy bajusz van. Úszói igen jellegzetesek: nagyok, erőteljesek és kerekítettek. E faj hímje és nős-ténye szemmel láthatóan különbözik. A hím hal-úszójának elülső sugarai megvastagodottak, hal-úszója nagyobb, mint a nőstényé. A téli fagyok beköszöntével szinte eltűnik a vizekből. Beássa magát a fenék iszapjába, s a téli álomhoz" hasonló állapotban tölti a telet. Kora tavasszal, ha napos és enyhe az idő, alkalmi kirándulásokat tesz, ilyenkor azonban ritkán akad horogra. E faj lassú növésű, de hosszú életű. Számos legenda - vagy inkább babona - szerint a compó nyálkája gyógyító hatású. Régi angol horgászkönyvekben azt olvashatjuk, hogy a a halak, így pl. a csuka orvosa! A régi görög és római szerzők szerint is a compó nyálkája - orvosság. A compónak aranyszínű változata is van, melyet kerti dísztavakban tartanak. A múlt század végén - feltehetően Németországból - az angliai kertekben is megjelent. E hal pikkelyei aranyszínűek, a hal testét szabálytalanul elhelyezkedő barna foltok tarkítják. Mivel a többi kárászhoz hasonlóan szinte mindig a víz fenekének közelében tartózkodik, e változat nem lett különösebben népszerű.
Élőhelyét tekintve kedveli a tavak, holtágak gyorsan felmelegedő, sekély, iszapos részeit, a folyók lecsendesült alsó szakaszát. Ezeket, a részeket többnyire vastag vízi növényzet borítja, amely kiváló rejteket biztosít számára. Ezt a dús vegetációjú élőhelyet nem szívesen hagyja el. Nem kedveli a napfényt, így napközben ki sem mozdul az árnyas, víz alatti téli kertből, csak az est leszállta serkenti kalandozásra
Ahogy közeleg a sötétség, úgy bátorodik fel ő is. Ilyenkor kimozdul a búvóhelyéről, és felfedezőútra indul. A megszokott tanyáját télen sem hagyja el, ekkor az iszapban elfeküdve, táplálékot sem fogyasztva várja a tavaszt. A kikelet beköszöntével, ívás idején mozdul ki biztonságos rejtekéből, ami május végére tehető. Áradás esetén a kiöntött, lapos, növényzettel borított területekre indul, hogy becserkéssze élete párját. Állóvizek esetén az udvarlással megvárja, míg a víz hőmérséklete tartósan
Ha kedvező az idő, a sekély parti zónák ezt a hőmérsékletet hamar elérhetik, de lehűlés esetén a nászt abbahagyja, és csak a következő felmelegedéskor folytatja. Előfordulhat, hogy emiatt 2 hetes ciklusokban rakja le 200-300 000 ikráját, így a nász eltarthat akár augusztus elejéig is. Sikeres ívás esetén az ivadékok 2-3 nap alatt kelnek ki, és életük első hetét a növényzetre függeszkedve töltik. Ha „kipihenték” a születés okozta sokkot, táplálék után néznek. Kezdetben kizárólag kerekesférgeket fogyasztanak, majd a planktonrákok, iszaplakó szervezetek előételén át jutnak el az iszapból kikotort szúnyoglárva, rovarlárva és különböző férgek, apróbb csigák alkotta főmenüig. Az ártérre kiszaladt víz visszahúzódását nagyon lassan követik, így természetes szaporulatuk nagyban függ ennek ütemétől. Ha túl gyorsan húzódik vissza a víz, a kikelő lárvák és „szüleik” is könnyen a tocsogókban, gödrökben rekedhetnek. Ezért (is) lenne különösen fontos a mai szabályozott vízi világban ezt is szem előtt tartania az illetékeseknek. A compó nem tartozik a leggyorsabban növekedő halaink közé. Hosszában évente 6-8 centit gyarapodik, negyedik évére is csak 20-28 centi körül mozog mérete. Ehhez természetesen arányos testtömeg növekedés is járul, ami 0,5- 1 kilót jelent. Nemzetközi példák szerint elérheti a 60 cm-es hosszúságot és a 8 kilogrammos testtömeget is. A hazai bejelentett rekordot 1992-ben fogták, 3740 grammot nyomott.
A compó annyira egyedi és gyönyörű, hogy – szerintem –, nem lehet összetéveszteni egyik halunkkal sem. Teste vaskos, apró pikkelyekkel borított, nyálkás. (Ennek a nyálkának a néphit, gyógyító erőt tulajdonított. A népi megfigyelés szerint a sérült halak előszeretettel dörgölőztek a compóhoz, akinek nyálkája elősegítette a sebek begyógyulását. Hogy ez mennyire igaz, arra nem találtam utalást; a régi halászemberektől mindenesetre megkapta a doktori címet.) Színe vízterületenként változó. Háta feketészöld, oldalai aranysárga, vagy olajzöld színűek. Az úszók sötétszürkék. A felsorolt színösszeállítás irányadó, hiszen az egészen feketétől az aranysárgáig számos árnyalatban pompázhat. A szeme igézően gyönyörű. Annyira szép hal, hogy akváriumi díszhalnak is tenyésztik, többféle színváltozatban. Húsa tömött, rendkívül finom. Sokan tiszta vízben fürdetik egy-két napot, hogy állítólagos iszap ízét elveszítse.
Sajnos idehaza meglehetősen kevés helyen fogható. Ennek egyik, szerintem legfőbb oka a piacgazdaságban keresendő. Mivel egy rendkívül lassan növő halról van szó, így háromnyaras kora előtt nem igazán értékesíthető, könnyen kallódó a monokultúrás pontyneveldék tavaiban, így kilónkénti ára 1000-
Képek, átemelések:. Haldorádó
