Nyakunkon a karácsony, így a közelgő ünnepkör jegyében –Fábryval szólva – felütém én a családi receptékát.

            Szerencsére egyre többen vallják magukénak a Catch and release! elvét, azaz a Fogdd meg, és engedd vissza mentalitást. Ekkor két út áll a család férfitagja –lévén általában ők a csendes őrültek. Az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Ja, hogy az az ifjúságé! Komolyra fordítva a szót: vagy valahol vásárol egy élő halat –jobb esetben megbízható forrásból- vagy az áruházi hűtőpultokból válogat.

            Legkedveltebb halunk a konyhában is a ponty, de zsírosságánál fogva nem mindenki szereti. Egy jobb halléhez pedig amúgy is illik mellé még két-három másféle halból főzni az alaplét, ami megint nem egyszerű feladat, ugyanis áruházaink nem épp a fehérhalak kínálatában jeleskednek érthető módon. No meg a jófajta füstölt szalonna sem ott terem, ami tudvalevőleg minden hallé elemi alapja, ellentétben mindenféle egyéb zsiradékkal. Ha picinyt túlméreteznénk a víz- ill. sómennyiségét néhény krumplit lehet belefőzni, ami a fölös sót jól megköti, szétfőve pedig sűríti az ételt. Ja, hallénél a fakanál felejtős, mert kevergetéssel csak összetörjük a húst. Az edényt fülénél fogva forgatjuk, így felkeveredik a tartalom is.

            Szóval minekutána lemondtunk bognártüskés barátunk trancsírozásáról, egyéb fajok után nézünk. Édesvízi csemegéink közt remek ragadozóhalak vannak, sajnos aranyárban. 1500-1700 Ft alatt nem nagyon férünk csukához, fogashoz, harcsához. Menyhalszezonban járunk ugyan, de inkább tekintsünk el nagy kínnal-keservvel megfogott téli vendégünk elfogyasztásától. Ha viszont mégis harapós természetű nemeshalaink mellett döntünk, mondván, ha lúd, legyen kövér, akkor kössük fel a konyhakötényt, mert hiányos főzési ismereteimre alapozva, a halféleségek nem épp a legkönnyebben elkészíthető étkek közé tartoznak. Viszont a fáradtságot, és a befektetést fantasztikus esztétikai és gasztronómiai élmény ellensúlyozza, ami szerintem majd’ mindent megér. Ajánlott hozzávalók: fehérbor, vaj (nem margarin!), gyöngyhagyma, friss zöldfűszerek.

            Tengeri, ill. tengerentúli (luxus)hal a lazac. Mivel nemrég erősen ráfaragtam a recept megválasztásánál, körültekintően járjunk el mind a hús/hal kiválasztásánál, mind az elkészítésénél. Nyersen, finoman fűszerezve, vékonyra szeletelve, szendvicsben, salátában megközelíti a rostonsült pisztráng nyújtotta élményt. A lazac köré kialakult konyhaművészetet talán csak a nálunk, a paprika-krumpli-sertéshús aranyháromszögéhez lehet mérni. Nagyon hamar sülő hal!

            Legelterjedtebb, legolcsóbb tengeri hal a hekk. Erről a Haldorádón találtok részletes leírást, ott a oly tökéletesen részletezik, hogy ahhoz már nem lehet semmit hozzátenni.

            Végső megoldásként maradnak az ilyen-olyan márkanévvel eladott bizonytalan eredetű, és még bizonytalanabb tárolás körülményeket látott félkész halrudak. Ezek általában tengeri halakból készült kis panírozott hasábok, amivel a gyakorlatlan szakács azonnal hazavágja a sütőolajat a belehulló-égő morzsával. Nem mennék bele az eddigi felvezetések után abba, hogy készülnek ezen mirelitcsodák, legyen elég a bevezető két szava. Amit nem tudtok, az nem fáj… Elvetemülteknek majonézzel, vérbeli gasztropuccsistáknak tartárral, és sültkrumplival igazán trendi vacsora.

            Hadd kívánjak ezúttal egy pohár kitűnő móri ezerjó mellett halvacsoráitokhoz jó étvágyat, és az előttünk álló napokra békés karácsonyt!