FishTechnics

Ismerünk Németországban egy vizet (5 ha), amelyen 10 éve intenzíven horgásznak bojlival. Bizonyos halakat évek óta, akár 5-10-szer is megfognak évente. Különösen a legnagyobb halakat fogják meg újra és újra. Hogy lehetséges ez, a pontyok nem tanulnak belőle? Az angolok újra és újra olyan elővigyázatos halakról számolnak be, amelyek minden bojlit ellenőriznek, úgy, hogy az ajkuk közé veszik a bojlikat és lassan hátraúsznak vele. Ezt túlzásnak tartjuk és úgy gondoljuk, hogy az angolok csak rosszul értelmezték a pontyokat. Egy hasonlónak tűnő viselkedést mi is meg tudtunk már figyelni (egy lapos, part közeli homokpadon). Láttuk, ahogy a pontyok a bojlikat 4-5-ször felveszik és kiköpik. A horgon lévő csalikkal egyaránt ez történt mint a "szabadon" lévőkkel. Harmadszorra megakasztottunk egy pontyot. Bizonyos szinten biztos tanulékonyak a pontyok. De úgy gondoljuk, hogy ez inkább arra vonatkozik, hogy bizonyos erősen meghorgászott részeit egy víznek elkerülik és nem a táplálkoznak arrafelé.

Egyértelműen megfigyeltük azt is, hogy a friss telepítésű pontyok egy éven belül abbahagyták az ugrálást (nem mutatták meg magukat), és elkezdtek inkább éjszaka táplálkozni. Az ilyen erősen meghorgászott vizeken a bojlit már természetes tápláléknak lehet tekinteni. Az egyik vizünkön van egy már említett nagy homokpad, amelyen nincs természtes táplálék, és évek óta sokat és gyakran etetnek oda. A pontyok még most se kerülik el ezt a homokpadot és újra és újra keresik a bojlikat arrafele.

A ponty úgy "gondolja", hogy a bojlik a vízben nőnek. Egy nagy pontynak nap mint nap meg kell küzdenie a táplálékért a konkurenciával. Nem engedheti meg magának, hogy egyenként ellenőrizze a bojlikat, mert a társai egyszerűen elennének előle mindent. Ennek ellenére a szűz vizeken a bojlikat a halak mélyen beszívják és a horog részben mélyen akad. Később inkább óvatosabban kapnak a halak és előbb veszítjük el őket.

Tehát bizonyos változások a bojli-felvételben fellépnek, de nem kell túlzásba vinni a variálást. Valószínüleg az a helyzet, hogy csodálkoznánk ahogy a "szűz" pontyok a csalinkat beszívják és ismét kiköpik, annélkül, hogy megakasztanánk őket, egyszerűen azért mert érzik az ellenállást, nem éhesek vagy nem ehetőként azonosítják a bojlit, vagy mert annyira keményre lett a bojli kérge főzve, hogy nem stimulálják az ingerek az ízlelőbimbóit.

Szerintünk ez a kifújás hozzátartozik a dolgohoz és úgy sem tudjuk az összes halat megakasztani. Az, hogy bizonyos halakat olyan ritkán fognak meg az azon alapszik, hogy sajátos a táplálékfelvételük (lásd Terry Hearn), vagy szívesebben esznek természetes táplálékot és csak ritkán bojlit.

Sokszor bizonyos pontyokat rendkívüli események után akasztanak meg, mint például az ívás, vagy akkor amikor beteg a hal. Ennek ellenére arra törekszünk, hogy megakasszuk mindegyik pontyot amelyik felveszi a csalinkat. Szerintünk a legfontosabb egy jó Bolt Rig egy nagyon hegyes horoggal, amit gondossan ellenőrzünk. A pontynak nem szabadna továbbúsznia a csalink felvétele után anélkül, hogy megbökné magát. Itt egy probléma előtt állunk. Hogy érjük ezt el? Döntő a megfelelő előkehossz.
    Ahogy már meséltük, a ponty a táplálékot egy fejnyi távolságról be tudja szívni. Tételezzük fel, hogy egy bizonyos halnak az a tulajdonsága, hogy a táplálékát mindig nagy távolságból szívja fel. Az ilyen halat ritkán fogják megakasztani, mivel a legtöbben rövid előkét használnak és a bojli még a ponty száját se fogja elérni.
    Vagy a ponty olyan dagadt, hogy muszály neki nagy távolságból szívnia. Ilyenkor legjobb esetben nagyon a szája szélében akasztjuk meg a halat. A másik oldalról a hosszú előke túl sok szabadságot-mozgásteret ad a halnak. Tehát az előke és a csalielőke hosszát bizonyos halakhoz vagy vizekhez hozzá igazíthatjuk. El kell érnünk, hogy a horog kifújása a pontynak nehezére essen. Úgy gondoljuk, hogy a fonott előke a puha formájának köszönhetően kifejezetten arra van "kitalálva", hogy a ponty ki tudja fújni. A nylonelőkék jobbak, mivel merevebbek. Egy ígéretes szerelés a Stiff Rig. A merevségének köszönhetően biztosítva van, hogy a ponty azonnal érezze az ólmot és megbökje magát. Ha megpróbálja kifújni a bojlit, a csali a horoggal együtt előbb ütközik a szájpadláshoz mint egy fonott előkénél.
    Természetesen ezek csak gondolatok, mi se tudhatjuk a valóságot. A horog "szerelésénél" a Line Aligner vagy a Through the Eye kerülhet bevetésre. A Line Aligner egy lehetőség, a felkínálás minden esetre rosszabb nem lesz tőle, habár Gibbinson véleményéről 100%-ig nem vagyunk meggyőződve. Örülnénk ha a szerelékekről, illetve a megfigyelt táplálékfelvétel jelenségéről még többet megtudhatnánk.
    Menjünk tovább a cikk elején felsorolt pontokon! A nagyság alapú táplálékszelekció  pontynál csak a kopoltyún (a kopoltyúívek külső felén kopoltyulamellák vannak amellyel a hal lélegzik, a belső felén a garat irányába pedig csontos ág szerű végződések) keresztül lehetséges. Ahogy már írtuk, a garatfogak távolsága is egy lehetséges nagyság szerinti szelekció (maximum 3-4%-a a testhossznak). A táplálék szállítása a garatfogakhoz a palatálszerv és a vele szemben lévő postlinguálszerv peristaltikus-féregszerű mozgásával történik (úgy mint az emberek és állatok belében). A garatfogakat kitágítja és a bojikat széttöri és összeőrli. Az árpaszemekkel való kísérletezés megmutatta, hogy a gabona őrlése a táplálkozási folyamat 95%-át teheti ki, és ez akár több percig is tarthat.
    A gabona őrlése nem történik olyan gyorsan, mint ahogy az ember gondolná. A táplálékot a garatfogak összezárásával lenyeli (9-es pont) és az emésztéshez vezeti (10-es pont). Az emésztésről már több beszámolót is írtunk Karpfenscene (2/99) Fisch & Fang (Arlinghaus Mai/99)

A következő két részben a pontycsalikról, csalogató hatásáról, kinézetéről, atraktorokról, aminósavakról, betainról, fűszerekről lesz szó.

A főbb pontokat mégegyszer röviden összefoglaljuk:

A természetes táplálékokat általában gerinc nélküli állatok alkotják, melyek lényegében vízből, proteinekből és zsírokból állnak. A szénhidrátoknak csak kis szerepük van a halak természetes táplálékában. A pontyok gyakorlatilag minden proteinforrás proteinjét (hal, szója, hús, tej) >90% meg tudják emészteni, télen egy kicsit rosszabb arányban. Zsírokat, olaj formában >90-95%-ban meg tudják emészteni, télen szintén rosszabb arányban. A gabonát és a keményítőt (szénhidrátok) 60-90%-ban tudják megemészteni. Meglepően magas annak ellenére, hogy a természetes táplálékban nem fordul elő szénhidrát. Ennek ellenére a ponty képes megemészteni a szánhidrátokat. Az emészthetőség nem mond semmit az anyagcsere során felszívott tápanyagok átalakíthatóságáról! Főleg a magas szénhidrátmennyiségeket alkalmazását kell meggondolni, táplálkozás fiziológiailag. Néhány tekintélyes tudós, úgy mint Schreckenbach (1994), azt mondja, hogy ha a ponty túl sok szénhidrátot vesz fel, annak szerv- és vérkárosodás lehet a következménye.
    Ennek ellenére azért a csalijaink tartalmazzanak szénhidrátot megfelelő mennyiségben, mert ezek kedvező alapanyagok és más tudósok mint Steffens (1985) a kiegyensúlyozott ponty-táplálékhoz ajánlanak bizonyos részben szénhidrátot.
    És akkor gondolkazzatok most el az olcsó kész bojlikon! A kiskereskedelemben 10márka/kilós áron nem lehet proteineket és zsírokat elvárni a csalikban (gondoljatok bele az alapanyagárakba, aroma-árak, termelők árrése, nagykereskedők és kiskereskedők, szállítási költségek, előállítási költségek...). Az is hibás kijelentés, hogy a pontyoknak nyáron szükségük van a szénhidrátokra, mivel a természetes táplálékban úgy is olyan sok a protein. A pontyoknak nincs szükségük az élethez a szénhidrátokra (Wilson, 1994). Télen azt ajánljuk, hogy a szénhidráttartalmat minimumra csökkentsük, mivel a proteineket és a zsírokat jobban meg tudják emészteni mint a szénhidrátokat. Nem ajánljuk a magas zsírtartalmat télen, mivel ezek a halakat gyorsan eltelítik és a zsír nem oldódódik a vízben. Főleg télen van szükségünk gyorsan oldódó bojlikra. Hibás az az elképzelés, hogy a pontyok a proteineket csak 40%-os hatékonysággal tudják megemészteni. Ez egy hazugság amit ismételten leírnak. Az a helyzet, hogy 40% fölött minden további protein energianyerés céljából oxidálódik, tehát nem a test felépítését segíti elő. Ez nem gond, egészen addig míg nem magas-proteinszázalékú boijlikat készítünk, vetünk be.
    Mivel a magas proteintartalmú csalik (70-80% protein ) nem csak eszméletlenül drágák, hanem a ponty számára is gonddá válhat, mivel az energia nyerés céljából elégetett proteineknél melléktermékként ammónia, egy sejtméreg keletkezik, amellyel bizonyos körülmények között a ponty saját magát megmérgezheti. Mivel az amóniától főleg magas PH értékeknél nyáron, nagyon nehezen tud megszabadulni a kopoltyún keresztül.
    Ezért a jó öreg bevált keveréket ajánljuk: proteinek 35-60%, zsírok 5-10% között, a maradék szénhidrát. Így biztos jól közelítjük meg a dolgot. Hogy milyen attraktorhatása (csalogató hatása) van a proteineknek az a következő részben található meg. A proteinek csalogató hatása a nem elhanyagolható pozitívum és egyértelműen a magas szénhidráttartalmú csalik ellen szól.
    Egy jól összeállított, hatékonyan emészthető csalinak 3 előnye van: bizalom a horgásznál, mivel a csali egyszerűen jó. A hal jól növekszik. Kevés káros anyagot bocsátanak ki és nem terhelik feleslegesen a vizet. Semmi se szól a jól emészthető csalik ellen (jó alapanyagokból) kivéve a valamivel magasabb ár, mivel a proteinek drágábbak mint a szénhidrátok. Ennek ellenére: a pontyok, a víz és a jobb fogások érdekében el a kezekkel a tiszta szénhidrátcsaliktól (dara, rizsliszt, kukoricaliszt). Néha hasznos lehet ha a csalink gyorsabban hagyja el a pontybelet (pl. egy nappal a horgászat előtt). Itt ajánljuk a szénhidrátok bevetését (pl.nyersrostok), habár ezzel az eljárással több tápanyagot választanak ki, mivel a csali veszít az emészthetőségéből. Néha bele lehet menni kompromisszumokba.