Hogyan is horgásztunk eddig ragadozóra? Mármint kapásjelzésileg.Van ugye a hosszú „henkre” engedett karika, kutyanyelv, mindenféle ejthető-emelhető eszköz. Mindnek ugyan az a problémája akármerről közelítünk a probléma felé.
Maga a kis készülék teste egy műanyag védőtokban kerül boldog tulajdonosához. Ez némi erőfeszítés árán el kék távolítani. Ha sikerült, kigyönyörködhetjük magunkat kecses testében, beleszuszakolhatjuk a 2 db AAA típusú elemet, s felapplikálunk az ő hátára egy klipszet, ami majdan a botvillán tartja. Ebből kettőt kapunk ugyan, de nem tudom, minek. Ha az egyiket eltörtük, akkor ugyan még mindig ott lenne a másik, de nem! Vehetünk egy másik bottartót, amire passzol az ép klipsz. Rod-podosok hátrányban, szívás… Pótolni persze oly könnyen lehet, mint igazságot tenni a bróker-botrányban. 
Óh, jaj, de miért is a botvilla szárára kell őt építeni? Ráadásul hátra?! Azért kedveskéim, mert botunk hátsó részén találjuk az orsónk, s ennek a tüneménynek a hasából kiálló kis vezeték végén imbolygó mágnesen swinger a közvetlen a dobról lefutó zsinórra kell kapcsozni.
Aki látott már siki-mikit - zsinórsüllyesztő ólmot- vagy MK II-es swingert, az fogalmat alkothat a kis apróság működési elvéről. Így a zsinór sem fut le, a szél sem kap bele a lógicsázó karikás-kutyanyelves betlehembe, s egy túlsörözött éjen sem valószínű, hogy elalusszuk a kapást.
Mindez kábé tizenkétezerbe fáj a jobb horgászboltokban.
