A pontyhorgászat is kicsit olyan, mint a foci, és a politika. Mindenki ért hozzá. Mindenki a frankó bojlirecept tudója, az egyedülié, a csakis, és kizárólag fogósé. A másiké pedig hát…
A következő sorozatban egy Németországban megjelent, Spike által lefordított, és a rendelkezésünkre bocsátott tanulmányt adnám közre, szigorúan a „Catch and Release” elvét szem előtt tartva, melyet Robert Arlinghaus, és Jürgen Meyer szerzett.
A horgászirodalomban sok beszámoló szól a ponty (Cyprinus carpio) táplálkozásáról és táplálékfelvételéről. A ponty a tudomány által jól megvizsgált halfajta. Sokat tanulhatunk a tudománytól, ami segít nekünk a fogási eredmények javításában vagy bojlink optimalizálásában. A pontyhorgászatban ugye a hely, -a hal tartózkodási helye- a legfontosabb tényező, illetve az "időcsinálás" míg a halak megjelennek a helyen.
A második legfontosabb tényező a megfelelő csali és a tudás a ponty táplálkozásáról, illetve a pontyok viselkedéséről, ahhoz, hogy a pontyot megakaszthassuk. Csak ezek után lép be a játékba a felszerelés. A felszerelés legfontosabb része a szerelék, a végszerelék erőssége, a zsinór, a horog és csak ezután jön a bot, az orsó, és a szák. Legkevésbé az ágy, a rod-pod és a sátor dönt arról, hogy eredményesek leszünk e vagy nem. Úgy gondolom, hogy sok horgásznál pont fordított a sorrend. Sokkal többet adnak ki az emberek felszerelésre, mint a csalikra, illetve a helykeresésre. A bojlit nem egyszer úgy választják ki, hogy a legkedvezőbbre jut a választás. A reklám illetve a szájpropaganda dönt a (z összetevők) vásárlásáról. Sokszor végig sem gondolják, hogy ez a szokás a fő oka a sikertelenségnek, főleg az erősen meghorgászott vizeken, illetve azon vizeken ahol sok a természetes táplálék. Az első részben a ponty táplálkozásával foglalkozok Robert Arlinghaus írásán keresztül, megtűzdelve más szakirodalmi átemelésekkel.
Táplálkozás és természetes táplálék
A holland tudós, Sibbing és a munkatársai foglalkoztak ezzel a problémával és felbontották a ponty táplálkozásának folyamatát:
· megemésztés
A minden élőlény számára döntő tényező a túlélés szempontjából az ehető és a nem ehető dolgok közötti szelekció. A természetes táplálékok nagy része - akárcsak a mi bojlink - nem tud menekülni, feltételezve, hogy békés halról, esetünkben a pontyról van szó. Ahhoz, hogy megfogjuk, természetesen elegendő az is, hogy a csalinkat felvegye. Ennek ellenére célszerű, hogy a csalinkat ehetőként azonosítsák a halak, egyébként a csalink csak rövid ideig –egyszer- lenne hatékony. Nem szabad elfelejteni, hogy a ponty egy nagyon kíváncsi hal, amely sokszor órákat tölthet azzal, hogy véletlenszerű túrással keres táplálékot az üledékben. Rod Hutchinson mesélt arról, hogy hagymával, illetve szilvával is fogott már pontyot. Ezek valószínűleg olyan fogások voltak, amelyek a kíváncsiságra, egy esetleges új táplálékforrás megtalálására, vezethetők vissza. Ilyen esetben az attraktivitás nem játszik döntő szerepet. Folytatjuk…